A Brexit megoldása Kelet-Európában rejlik

„A kelet-európaiak ma jelentősen kevesebbet keresnek, mint amennyit a termelékenységük lehetővé tenne. Ennek fő okai: a béralku hiánya, a gyenge önszerveződési lehetőségek és az alacsony szakszervezeti tagság. Az egy főre eső GDP néhány régióbeli országban megelőzhette a dél-európai válsággazdaságokét, de ez nem tükröződik az életszínvonalban. A jövedelem hiánya kereslethiányt jelent a vállalkozásoknak, ami a nyugatinál kevesebb munkalehetőségeket is jelent. A szociálpolitika, az egészségügy és az oktatás vészesen alulfinanszírozott.

Amikor a nyugat-európaiak a tömeges bevándorlásra panaszkodnak, ritkán tárgyalják, hogy mi is történik ezekben a távoli országokban, amelyekről igen keveset tudnak. Céljuk, hogy csökkentsék a vonzási tényezőt, vagy megakadályozzák a munkaerő szabad áramlását, de nem a másik irányú mozgást, a tőke áramlását nyugatról keletre.

Pedig a valódi válasz nem a vonzási, hanem a keleten található taszítótényezőkben rejlik. Az emberek nem döntenek a kivándorlás mellett egyszerűen csak a más országokban megkereshető magasabb bérek miatt. Legfőképp a hazai gazdasági helyzet kilátástalansága motiválja őket. Kelet-Európa nyilvánvalóan nem fogja rövid időn belül elérni a nyugati béreket és jóléti szolgáltatásokat. De már most eléggé fejlett ahhoz, hogy a jelenleginél magasabb fizetéseket és jobb közszolgáltatásokat engedjen meg magának. A minimálbért, a szakszervezeti jogokat, a munkavállalói kollektív érdekérvényesítést és a közszolgáltatásokat illető közös uniós előírások gazdasági és szociális kilátásokat biztosítanának a keletieknek saját hazájukban, és megteremtenék a valódi felzárkózást lehetővé tévő gazdasági modellt. És egyúttal hatásosan csökkentenék a Nyugat-Európára nehezedő nyomást. A Brexitre tehát keleten találhatjuk meg a fenntartható megoldást.”