Na bravó!

„De azoknak, akik most átkozzák az osztrák alkotmánybíróságot, nem ez fáj igazából. Ismét benne van a pakliban, hogy Norbert Hofer nyeri meg az elnökválasztást, és Ausztriának szabadságpárti elnöke lesz. Bármennyire is szeretik egyesek ezt hangoztatni, Ausztriában nincs semmiféle antifasiszta küzdelem. Liberális nagyvárosi értelmiség van, amelyik támogatja a bevándorlást és az osztrák hagyományoktól alapvetően távol álló értékeket, és van a többség, amely viszont egyrészt szeretne boldogulni, másrészt holnap is felismerni azt az Ausztriát, amelyben felnőtt.

A törésvonalak és értékrendi szakadékok rendszere persze ennél bonyolultabb, de ez a lényeg. Nem lehet örökké kirekeszteni egy pártot, főleg akkor nem, ha mögötte lassan többséggé érik a tábor, és a szélsőségesség vádja sem állja meg a helyét. Hiába tabu bizonyos körökben a bevándorlás korlátozása, a többség számára ez a realitás nemcsak Ausztriában, hanem Magyarországon, Közép-Európában és egyre inkább Nyugat-Európában is. A Szabadságpárt által hosszú évek óta hirdetett bevándorláspolitika lépésről lépésre válik általánosan elfogadottá Európában. Nem véletlen, hogy tőlük kapta a magyar kormány migrációs politikája is a legkövetkezetesebb és legegyértelműbb támogatást, még akkor is, amikor a terepen ütköztek az érdekeink.

Sok múlik az osztrák elnökválasztás eredményén, addig pedig sok múlik ezen a nyáron, s azon, hogyan kezeli az osztrák kormány és az Európai Unió a bevándorlási válságot. No és persze ha ekkora a sírás a választás megismétlése miatt, egyre gyanúsabbá válnak azok a bizonyos hanyagságok.”