Jézus élete után a kiválasztottak maradtak meg nekünk
Isten igéjét nemcsak a Biblia hirdeti, de minden ihletett mű, így például akár egy festmény, egy regény. Vagy éppen egy sorozat, amely Jézus élete alapján még rekordot is állított.
Nem hallom a „terrorista” szót, ha az elkövető nem muszlim. Belefáradtam abba, hogy a vallásomat gyalázzák olyan bűntények miatt, amelyeket alávaló gyilkosok követnek el.
„Minden esetben, ha terrortámadás történik (ez túlnyomó többségben lövöldözés), a muszlimok között a hír futótűzként terjed, és azért fohászkodnak, hogy bárcsak ne muszlimot tartanának elkövetőnek. Ez nem azért van, mert amúgy nagy valószínűsége lenne, hogy az elkövető muszlim, hanem mert a média többnyire azokat a terrorcselekményeket mutatja be túlnyomó többségben, ahol az elkövető muszlim és teszi ezt azzal az ordas gyűlölködéssel körítve, amely a mai hírközlés elválaszthatatlan kelléke.
Én, aki muszlim ember vagyok, már teljesen belefáradtam abba, hogy a vallásomat gyalázzák olyan bűntények miatt, amelyeket alávaló gyilkosok követnek el. És abba is belefáradtam, hogy a vallásom nem kap védelmet és az emberek közömbösen mennek el amellett, hogy a vallásomat folyamatosan gyalázzák. Sokszor olyan érzésem támad, mintha az emberek teljes apátiába süllyedtek volna és nem érzékelnék, hogy mekkora sértést jelent számomra az, ha a vallásomat gyalázzák. Igaz viszont az is, hogy ha az áldozat muszlim, akkor a média teljes hallgatásba burkolózik. Pedig ekkor is el lehetne mondani azt, hogy radikalizált terroristák voltak az elkövetők.
Már elfáradtam attól, hogy nem hallom a »terrorista« szót, ha az elkövető nem muszlim. Már meg se hallom az ezerszer lejáratott kifogást, hogy »magányos őrült« amikor a terrorista 'kaukázusi' származású (fehér, keresztény, nem-muszlim). Attól is hideglelést szoktam kapni, amikor ömlik a szenny arról, hogy a nem-muszlimok hogyan gyilkolásszák egymást minden következmény nélkül, ám ha bárhol a világon előfordul egy muszlim elkövető, annak az ügyét akkorára fújják, hogy belegebed.”