Gyűlölet

„Vajon gondolnak-e a magyar kormány és egyéb csatolt részei arra, hogy amikor embertelen körülmények közé szorítják, kényszerítik a hazájukat kényszerűen elhagyókat, az elvándorlókat, akkor ezek az emberek mennyi gyűlöletet, indulatot raktároznak el magukba? Gondolnak-e arra, hogy az a kisgyerek, aki a magyar határkerítés mellett tengődik sárban, bűzben, az mit őriz meg emlékként ezekből a napokból, hónapokból? Hogy aztán, amikor egyszer talán új hazát talál és felnő, miként hatnak vissza rá a megalázó történések? Hogy a gyűlölet átvált-e egyszer csak nála is gyűlöletté?

Veszélyes ilyen gondolatokat kilökni magunkból, hiszen semmi okunk azt feltételezni, még kevésbé ideírni, hogy mi magunk, az idegenellenességünk tehet, változtathat terroristává bárkit. De: épp olyan igazságtalan lenne, mint a lassan állandósuló terrortámadásokat az Európai Unió migrációs politikájával magyarázni, azonosítani. És épp olyan felháborító lenne, mint a nizzai borzalomban a magyar kormány politikájának visszaigazolását látni.”