„A Lázár János által jegyzett tervezet szerint csaknem negyven központi hivatal és minisztériumi háttérintézmény szűnik meg jogutód nélkül, illetve összevonás vagy beolvasztás vár rá szeptember 1-jétől. Ennek következménye, hogy olcsóbb lesz az államapparátus fenntartása, ami így első hallásra jól hangzik. (Mert valljuk meg, volt jó pár »láblógató« háttérintézmény.) Tehát itt valóban rendet kellett valahogy vágni. És az is dicséretes az állampolgár szemszögéből, hogy az állam mint apparátus, mint intézményi rendszer spórol önmagán, hiszen mégiscsak az állampolgárok zsebéből működik. Az viszont, hogy ettől hatékonyabbá is válik-e az állam (ahogy azt a tervezet ígéri), egyáltalán nem biztos. Ez már a jövő kérdése, illetve a tervet jegyző és végrehajtó Lá-zár János felelőssége. Meglátjuk.
A bürokrácia szó másik jelentése, miszerint mit kell tennie az állampolgárnak, ha valamit hivatalosan el akar intézni, más megközelítést igényel. A sok-sok kormányablak, a járási rendszer átszervezése, a mindennapi tapasztalat egyelőre nem bizonyította, hogy kevesebb ügyes-bajos dolgunk lenne, illetve azt sem, hogy egyszerűbben meg tudnánk ezeket oldani. És ezt mondja az állampolgár, a vállalkozó és a civil szervezet vezetője is. (A kedvenc példám, amikor időpontot lehet foglalni ügyfélkapun keresztül otthonról, de az ügyintézéshez szükséges űrlap nem tölthető le. Tehát ha nem akarunk majd az ügyintéző idegeivel játszani, hogy a szeme előtt kezdjük el kitölteni a végeláthatatlan sorokat, akkor mégiscsak be kell fáradnunk az intézmény ügyfélfogadási irodájába a lefoglalt időpont előtt…) A bürokráciacsökkentés programjának tehát akkor lesz igazán értelme, ha a cselekvő állampolgár, a vállalkozó vagy egy civil szervezet vezetője valóban azt érzi majd, hogy kevesebb ideje, munkája és költsége megy rá a hivatalos ügyek adminisztratív részére.”