Nem marad vákuum

„Van azonban erő, amelyre Simicska nem gondolt, Orbán azonban igen. Egy az összetartásra is képes, termékeny közeg, ahonnan felbukkanhatnak vezetésre termett emberek, amely viszonylag gyorsan megtanulhatja, hogyan teremtse elő a működéséhez szükséges forrásokat, hogyan változzon együtt a pillanatnyi körülményekkel. Nem véletlen, hogy a hatalom a civilekben, az ügyek köré gyűlő spontán csoportokban és szervezetekben látja maga számára a legnagyobb veszélyt. Mert ez így is van. Lehet, hogy Simicska számára Vona az egyetlen alternatíva, de a társadalom számára nem.

Innen ered minden, látszólag értelmetlen támadás. Meg onnan, hogy alighanem Nyugaton is hasonló felismerésre jutottak. Ez utóbbi nem borítja fel az erőviszonyokat, de nyilván idegesíti a kormányfőt, aki távlatilag sem tűri a valódi versenyt. Mint az idegen madár fészkében kikelt kakukkfióka, minden konkurenciáját ki akarja túrni a demokratikus keretekből. A civilekkel azonban nehéz dolga lesz, mert a Városliget után is jönnek majd ügyek, s ezekből előbb-utóbb kikristályosodik egy új, állandó politikai erő. Ha ma fogadni kellene, legtöbben arra tennének, hogy ez fogja leváltani a Fideszt, nem a Jobbik. A politikában vákuum nem marad betöltetlen.”