Egy sziget lehetősége

„Van szabad akarat, és vele felelősség. Megvadult politikusok, akik csak a holnapig láttak, ráharaptak a témára, és örömmel látták, hogy ezzel akár többséget lehet szerezni. Hogy utána mi lesz, az tökmindegy, de olyan jó érzés, ahogy dübörög utánuk az özönvíz. Találtak egy nyertesnek látszó ügyet, és beleálltak. A bezárkózás, a nemzeti agorafóbia ősi ösztönét. A Brexit a populizmus - egyik - zsákutcája, amikor az üres szólamok testet öltenek, és már mindenki tudja, hogy jön a fal, de nyomni kell a gázt, mert így jön ki a rím.

Most jönnek a másnapok. Britannia ettől nem lett újra nagy, sőt megnyílt az esély, hogy még kisebb legyen. Skóciát és a többieket eddig ugyanúgy csak a löttyös indulat vihette volna ki az Egyesült Királyságból, mint ahogy most Britannia kitántorgott az unióból egy részeg éjszakán. Ezután viszont lesz rá egy jó érvük is: hogy okosabbak akarnak lenni az angol nyugdíjasoknál.

A demokrácia utat nyit a demagógiának, de annak is, hogy eszünknél maradjunk. A kilépést meglovagló politikusok és a bulvársajtó nem naggyá tették Britanniát, hanem leitatták, és most kifizettetik vele a buli árát. A többiek szinte ingyen tanulhatják meg a leckét: butaságból nem érdemes gólemet építeni. Mert a butaságra ugyanaz igaz, ami a szuronyokra: sok mindent el lehet érni velük, csak nyugodtan ülni rajtuk, az nem megy.”