Ügyes

„Kohn, amikor harmadszor próbál automatánál vásárolni és a gép minduntalan elnyeli az érméit, csettint egyet, s azt mondja: ügyes! Mintha mostanában ez a vicc hétköznapi valósággá válna. Az eredetileg pozitív jelentésű szó lassacskán elfoglalja az eddig tőle elválasztható társa – az ügyeskedés tartományát. Tele lettünk olyan ügyes emberekkel, akik helyzetüknél fogva hihetetlenül gyors karriereket, gyarapodást mutathatnak fel, amelyeket a közvélekedés nem tehetségüknek, teljesítményüknek tulajdonít, hanem politikai jótevőiknek.

Ők az ügyesek, mert nem elég, hogy jókor voltak jó helyen, hanem le is tudtak ott horgonyozni: tartós haszonnal jutalmazza őket az, hogy egy szűk, bár lassan táguló bizalmi körbe kerülhettek. Mindig is értékes volt a kapcsolati tőke, mostanában azonban mintha mással nem is lehetne érvényesülni. Napsütötte helyek zömmel csak a kormányzat közelében találhatók. Ennek kizárólagossága minden valószínűség szerint túlzás, mint ahogy az is, hogy a rátermettség, üzleti érzék, produkció mit sem ér, ha nem fújja hatalmi hátszél. Csakhogy az úgynevezett ügyes emberek rettentő nagy árnyékot vetnek, történeteik szinte minden más sikersztorit eltakarnak, nagy mennyiségű pénz ömlik ebbe a kitüntetett szférába, élvezői egyre-másra foglalják el a stadionokon kívüli szektorokat is. Feltűnő adásvételek, szakmai egyesületekből hirtelen kiváló, újabb, a szakmát a helyezkedéssel ötvöző egyesületek, szokatlan nagyságrendű hitelek és állami mankók, valamint milliárdos osztalékok jelzik: nem elég ügyesnek lenni, annak is kell látszani.”