Rémálom

„Ha a szívemre hallgatok, akkor örülök a britek kilépésének, ha az eszemre, akkor nem. London eleve nem volt szerves része az Európai Uniónak, ám nélküle erősen megkérdőjelezhető az erős Európa koncep-ciója. Vagy mégsem? A britek ugyanis a saját erejükkel, ám kétségkívül egyfajta trójai falóként erősítették, illetve gyengítették az európai integrációt. Ha tehát így vesszük, akkor végre tiszta lapokkal játszhat az unió, ezért túl sok könnyet nem kell ejteni a döntés kapcsán. Elcsépelt mondat, ám nagyon igaz ugyanis, hogy ami nem öl meg, az megerősít. S ez a lépés igazán erősíthet. Persze csak akkor, ha Brüsszel végre összekapja magát, s nem a történteken siránkozik. Előre kell nézni, s ebből a szempontból minden ilyen sokk csak segíthet. (...)

Ami történt, az persze egy rémálom. Mindenekelőtt azért, mert rámutat a működő demokrácia visszásságaira. Arra, hogy miként lehet a politikai érdekek oltárán feláldozni egy ország, sőt egy kontinens érdekeit. Ebből tanulniuk kell az unió tagállamainak, így természetesen Magyarországnak is. Rémálom a csütörtöki népszavazás azért is, mert a hibák átgondolása helyett ez az eredmény az olyan euroszkeptikusokat erősíti, akik a minél rosszabb, annál jobb alapon most lehetőséget látnak a britek döntésében. Ne felejtsük azonban el, hogy Nagy-Britannia soha nem volt Európa szerves része, így a lépéseit is ebben az összefüggésben kell értékelni.”