„Feladat most van bőven! Mindenkinek el kell például gyorsan dönteni, hogy a britekhez hasonlóan tovább billegteti a hajót, avagy hajlandó végre összefogni az Európai Unió megmentése érdekében kicsi és nagy, északi és déli, keleti és nyugati. Ha ez megtörtént, akkor már most Brüsszelben értésére kell adni a kétes történelmi hírnevet szerző David Cameronnak, hogy minél gyorsabban el kellene hagyni a klubot, hiszen a további lépések már nem rá tartoznak. S nem szabad meginogni akkor sem, ha a britek megpróbálnak visszatáncolni. Az elmúlt évtizedek együttlétéből ugyanis egyértelműen kiderült, hogy ez a házasság nem igazán működik. Finoman fogalmazva is túlságosan egyoldalú. Míg az egyik fél csak a jogokat és az előnyöket látja benne, addig a másik a családi béke kedvéért még a nyitott házasságba is belemegy. Ráadásul még ezek után is a jól fésült »angol gentleman« borítja az asztalt. Ha Európában egy kis tartás van, akkor ezt a történetet keserűen, ajtócsapkodás nélkül, a jövőbeli együttműködés lehetőségét meghagyva, de lezárja. Ezzel az Európai Unió a furcsa táncot járóknak is értésére adhatja, hogy együttműködni csak azzal lehet, aki nemcsak a tortából kér az ünnepi asztalnál és az apanázst teszi el a hétköznapokon, hanem rossz időkben is kitart. Nem elfelejtve, hogy ez az összetartás nemcsak a kontinens békéjének, biztonságának a záloga, de az uniót összességében, benne a tagországokat is versenyképesebbé teszi.”