„David Cameron brit miniszterelnök egy éve azzal nyerte meg a választásokat óriási fölénnyel, hogy megígérte a tegnap megtartott népszavazást az EU-ról. Ez tartotta össze pártjának szavazótáborát, sőt növelte is pont abból a rétegből, akik tegnap kiszavazták a briteket az Unióból. Cameron azt a taktikát választotta, hogy a választási győzelem érdekében enged a UKIP által feltüzelt szélsőjobboldalnak, és pártja kilépéspárti vezetőinek és szavazóinak.. A választási győzelem meglett, ahogy a népszavazás is, csakhogy mindezt követte egy történelmi téttel bíró vereség, pár órával ezelőtt pedig David Cameron lemondása is.
A helyzet az, hogy az a politikai és gazdasági válság, amelynek egyik következménye a Brexit (de ne felejtsük el az eddigieket se: a görög válságra vagy a menekülthelyzetre adott, és nem adott európai válaszokat, vagy akár a szélsőjobboldal térnyerését Ausztriában), még mindig itt van, és nem a rendeződés, hanem az eszkalálodás felé halad.
Az európai politikai, gazdasági, média és értelmiségi eliteknek pedig ideje lenne elgondolkodniuk a mindenkire vontakozó demokratikus válaszon. Amely nem a bezárkózást, a társadalmi csoportok egymás ellen forditását, hanem a demokratizálódás egy új szintjét, és a mindenkinek járó demokratikus és jóléti jogok visszaállítását tűzi ki célul, példaként tekintve a második világháború utáni szociáldemokrata konszenzusra. Egy olyan választ, ami beszél a felelősség kérdéséről, beszél az elrontott vagy megcsonkított állami szerepek visszaállításáról, a gazdasági válság kialakulásának okairól, és ha megnyugtatni nem is tudja a morális pánikban fuldokló kontinenst, de legalább érvet ad azok kezébe, akik nem antidemokratikus rendszerekben,növekvő egyenlőtlenségekben, a gyűlölet által formált politikai káoszban szeretnék leélni az életüket.
A Brexitért a fő felelősség nem azokat a szavazókat terheli akik a leave (kilépés) mellé húzták be az x-et, hanem azokat a politikusokat, gazdasági szereplőket, akik létrehozták azt a könyezetet, amelyben a kilátátástalanság miatt teljesen evidens és lehetséges, az elkeseredésük és elitelenességük egyetlen válasza volt ez milliók számára Nagy-Britanniában.”