„Elnézést a helybéliektől, nem lehet a szójáték csábításának ellenállni.
Mentség csupán annyi, páran tényleg feljajdulhatnak az eredmények láttán, kiváltképp az MSZP környékén, ahol egyébként is tisztújító felfordulás van. A szocialista színekben induló Selyem László urat három párt is megelőzte, közülük alighanem a Jobbik háta a legfájdalmasabb látvány az MSZP-nek. Az egykor balos iparvárosban (a tisztújításon éppen csak átesett) Vonáék, több mint kétszer annyi voksot kaptak, mint a szocialisták jelöltje. Valakik tehát nagyon elnézhették az ottani aktuális szimpátia-viszonyokat, ha legalább ezt a fiaskót nem voltak képesek elkerülni.
Az általános jajszavak közepette az elnökaspiránsok azért most nyilván dörzsölgetik a kezüket. Selyemzsinórt küldenének máris Tóbiásnak, a pártelnök nyakába varrnák az eredményt, ami pedig a szocialisták közös »érdeme«. Többek közt a miatt is, hogy a szívós, szisztematikus, szellemi építkezés helyett szokás szerint most megint a személyi kombinációk uralják a pártot, mintha a sokat emlegetett, de még sose látott baloldali megújulás kizárólag az elnök személyén múlna.
Hogyne, jó volna Tóbiást lecserélni, mondjuk Napóleonra, mert más megoldás, hipp-hopp, nemigen húzná ki a csávából a pártot. Vagy látja valaki a tömegeket hullámzani a három elnökaspiráns mögött? Ha igen, akkor sasszeme, pontosabban nagy-nagy fantáziája lehet.”