Brexit után: a történelem illogikus vargabetűje

„Ezzel a lépésükkel ugyanis nem csupán saját erodálódásukat gyorsították fel (önálló, de uniós Skócia; az ír sziget egyesítése; London potenciális kiválása a Brit Nemzetközösségből; a királynő trónfosztása stb.), hanem az unióét is. Számomra evidencia, hogy nemcsak Cameronnak mint hazardírozó bűnbaknak kellene távoznia a hatalomból, de Junckernek is, hiszen ő is megbukott: nem tudta egyben tartani a rábízott birodalmat. Az uniós intézmények sürgős megreformálása után (vagy előtt) pedig időközi uniós választások kiírása szükséges, hiszen a britmentes unió már egy másik unió. Hogy mást ne mondjak: előáll az a képtelen helyzet, hogy a diadalmas globalista angol nyelv kizárólag Írország miatt marad az unió hivatalos nyelve.

Ez volna a demokratikus megoldás – de hát az unió jelenlegi urai csúfosan megbuknának a demokráciavizsgán: nem véletlen, hogy személyesen nem választotta meg őket senki. A huszonhetek válságtanácskozásán máris kirekesztik a huszonnyolcadikat; előtte pedig összejönnek az alapító országok külügyminiszterei, hogy mag-európázzanak egyet.

Ennél antidemokratikusabb, unióellenesebb gesztust elképzelni sem lehet: talán még emlékszik az olvasó a példázatra, hogy mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek.

Nyilván merő véletlen, hogy George Orwell is brit volt.”