„A fő ok minden bizonnyal az, hogy Kim konszolidálni akarja hatalmát. Ugyan eddig is meglepően simán ment minden, alig egy-két rokont és főelvtársat kellett főbe lövetnie, de a kongresszus remek alkalom arra, hogy a szavazatok 100 százalékával megerősítsék pártfőtitkári és egyéb tisztségeiben, s esetleg újabb titulusokat is megszavazzanak neki. Másrészt a kongresszus új Központi Bizottságot választ, ennek hatásai pedig a Politikai Bizottságtól a hadsereg vezetéséig meg fognak jelenni. Vagyis jön az új gárda, amit Kim Dzsongun nyilván saját kezűleg fog összeválogatni. Arra is alkalom lehet, hogy megnöveljék a párt szerepét az észak-koreai hatalmi rendszerben főszerepet játszó – s néha a párt riválisának tűnő – hadsereggel szemben.
És az sincs kizárva, hogy a politikai irányvonal finom módosítását is elfogadják. Három éve Kim Dzsongun meghirdette a Bjong-dzsin politikát, amely a nukleáris fegyverarzenál és a gazdaság egyidejű fejlesztését tűzi ki célul, s míg az előbbi szépen gyarapodott, az utóbbi már kevésbé. Ezért elképzelhető, hogy a kongresszus valamiféle hangsúlyeltolódást, netán gazdasági reformokat jelez majd.
Ez ügyben egyelőre csak találgatni lehet, a phenjani hírügynökség eddig csak annyit közölt az esemény témájával kapcsolatban, hogy a Párt most is, mint mindig, a »virágzó nemzet felépítésének nehéz, de szent feladatával« foglalkozik. Persze az ilyen rendszerek értelmezésekor némi nehézséget jelent, hogy nemcsak az esemény előtt, hanem jellemzően utána sem tudunk semmit a valódi történésekről, s egy személycsere valamilyen bizottságban vagy egy vessző áthelyezése egy dokumentumban csak évekkel később nyer jelentőséget. Vagy akkor sem.”