A britek elhagyják az Európai Uniót?

„A racionális érvek birodalmában a Maradók tábora úgy érvel, hogy amellett, hogy Nagy-Britannia elszegeltté válik és elveszíti tárgyalópozícióját a világban, az EU-ból való kilépés miatt az ország további 36 milliárd fontot veszít minden egyes évben (ez a szám a kincstár becslésén alapszik, miszerint a Brexit miatt 4300 fontot veszít minden egyes család). Rámutatnak a Távozók táborának megtévesztő érvelésére is – miszerint 17.8 milliárd fontnyi kötelező befizetést tudna megtakarítani Nagy-Britannia –, mivel az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) (ahova a Távozók feltételezhetően csatlakoznának) tagsága szintén komoly költségekkel jár. Mindenesetre a Margaret Tatcher által 1984-ben kialkudott visszatérítés levonása után valójában nem 17,8, hanem 12,9 milliárd font terheli csak a szigetországot (azaz az első helyen sosem küldték el ezt az összeget Brüsszelnek). Továbbá a közös piachoz való hozzáférés újratárgyalása is legalább 6 évet venne igénybe (jól mutatja ezt az EU-Albánia tárgyalások példája). Mindezeken túl az európai egységes piacon 500 millió fogyasztó él, akik a világ GDP-jének negyedét termelik meg és Anglia exportjának 45 százaléka az egységes piacra irányul. Eddig az EU 53 olyan kereskedelmi egyezményt kötött, amely az Egyesült Királyságnak előnyös. A maradás mellett érvelők azt is állítják, hogy Anglia befolyásos tagja az Európai Uniónak és így komoly hatása van a nemzetközi tárgyalóasztaloknál, ezért az EU becsmérlése egyet jelent Anglia becsmérlésével. El tudja bárki képzelni egy ilyen közösség elhagyásának előnyeit?

A távozáspártiak mindezt vitatják, mivel állításuk szerint az EU nem szabadkereskedelmi övezet, hanem egy, a politikai unió irányába nagy sebességgel fejlődő vámunió, mely 17,8 milliárd fontos tagsági díjat, valamint folytonos szolgálatkészséget követel. Fontos látni, hogy az EU-s szabályok 10-20 százalékkal növelik a termelési költségeket az egész Unióban. Nagy-Britanniának számos világszervezetben, így például a WTO-ban, sincs többé saját képviselője, mivel manapság az EU képviseli az összes tagállamot. Ráadásul az EU-ból való kilépés véget vetne az akadálytanul beáramló európai bevándorlók tömegének, mely talán az euroszkeptikusok legfontosabb mumusa. Körülbelül egy millió uniós polgár érkezett és telepedett le az Egyesült Királyságban és legalább ugyanennyi, hacsak nem még több, angol él folyamatosan külföldön. Az Unióból érkező bevándorlókkal szemben az volt a kezdeti kifogás, hogy kéregetők, akik kihasználják az Egyesült Királyság bőkezű jóléti rendszerét, és sem az egészségügy, sem az oktatási rendszer nem képes megbirkózni ilyen nagy tömeggel. Magyarul, túl sokba kerülnek az Egyesült Királyságnak. Amikor ezeket az érveket statisztikai adatokkal megcáfolták, sőt, kimutatták, hogy a bevándorlás több milliárd font bevételt hozott az országnak, a Távozók (legalábbis többségük) a kulturális (érzelmi) érveket vették elő. Sok városban és külvárosban anélkül megy el az emberek többsége otthonról, vonatozik vagy buszozik munkába, ugrik be a közeli boltba vagy újságárushoz, hogy egy árva angol szót is hallana. Lengyel, román, magyar sofőrök, építőipari szakemberek, boltosok, valamint rádió és televízió adók vették át az angolok helyét. Ez ijesztő élmény lehet. Egy alkalommal, amikor Nigel Farage késve érkezett egy wales-i élő műsorba, azt állította, hogy az autóját lengyel kamionosok sokasága lassította le az M4-es autópályán (vajon a lengyel kamionok eltűnnek a Brexit után?). Peter Lilley, korábbi miniszter megjegyezte: »Csak akkor tudjuk visszaszerezni a hatalmat saját törvényeink, pénzünk és határaink felett, ha kilépünk az EU-ból«. Ez vajon mennyire érzelmi alapú kijelentés?

A Maradók szintén érzelmi alapon emlékeztetnek minket, hogy az integráció előtt az európai országok folyamatosan háborúban álltak egymással, így az Unió bomlasztásával valójában a harmadik világháború (talán pont Ukrajna kapcsán?) szellemét idézik meg – és ezt a folyamatot akár az angol kilépés is megindíthatja. A Schuman Nyilatkozat ígérete az volt, hogy az integráció lehetetlenné teszi a háborút, és lám, működött! Most pedig Boris Johnson, a Távozók legékesszólóbb és legműveltebb személyisége arról beszél, hogy az EU céljai megegyeznek Hitler céljaival: Európa meghódításával. Ahogy közeledünk a szavazáshoz, a Távozók táborába a valódi érvek helyet átveszik a szenvedélyek. A spektrum másik végén, Hilary Benn (a Munkáspárt árnyék-külügyminisztere) kijelentette egy minapi rádiós vitában, hogy: »nem vagyunk bezárva senkinek a csomagtartójába sem, hanem segítünk vezetni az autót«. (...)

Néhány hete a Maradók tábora még kényelmesen vezetett. Ma, május közepén, a válaszadók 29 százaléka még mindig bizonytalan, a közvélemény-kutatások szerint a Távozók és Maradók fej-fej mellett (50-50%) állnak. Egy másik felmérés azt mutatta, hogy a szavazók 28 százalékát inkább a »nemzeti« megfontolások befolyásolják, például a migráció, míg csupán 15 százalékuk szavaz majd gazdasági okok alapján. Mindez nem jósol túl sok jót Anglia jövőbeli tagságának. Európában sehol sincs ok önteltségre a 2016. június 23-i szavazás miatt.”