Soros György, a „liberális ördög”

„Mielőtt még azt vetné valaki a szemünkre, hogy Sorosból bálványt faragunk, jegyezzük meg: az üzletembert a pénzügyi spekuláció és a liberális, nyílt társadalmak gondolatának politika-filozófiai munkássággal (féltucatnyi könyve magyarul is hozzáférhető) megalapozott támogatásának kettőssége jellemzi. Tőzsdei trükkök és világmegváltás. Amint egy volt munkatársa mondja: nem következik egyikből a másik, a gazdasági és az emberjogi kérdéseket nem lehet összekapcsolni. Pedig lehet és kell is. Sokan élesen bírálják is a guru machinációit. Ő döntötte be 1990-ben az angol fontot, okkal vagy sem, felelőssé teszik a dél-kelet-ázsiai térség országait sújtó 1997-1998-as válságért, itthon pedig a kormánypártokban máig szilárd a teória, hogy 2010-ben nagy amerikai befektetőbankok esküdtek össze vele Magyarország elleni pénzügyi támadásra. Soros szerint mindez békésen megfér egyetlen koponyában a nyílt társadalom eszményével, ami megreformálja a globális kapitalizmust.

A liberális Orbánnak nem volt semmi baja a »háttérhatalom fejének« pénzével, később, jobboldaliként még a liberális filantróp támogatásával sem, amíg nem vált rögeszméjévé, hogy a guru ő hatalmát ássa alá. Viszonya Sorossal már a kilencvenes évek elején, a Fidesz jobboldali pálfordulásának idején megromlott, amikor a hatalom áhításától vezérelt, néppártivá lett alakulat benyomult a népszerűségét vesztő centrista-konzervatív MDF helyére. Az 1998-as kormányváltáskor kibékülhettek volna: Stumpf István – ma mind kritikusabbnak látszó alkotmánybíró – 1994-től 1998-ig, kancelláriaminiszteri kinevezéséig a Soros Alapítvány kuratóriumi tagja volt, Orbán pedig – első választási győzelme után – New York-ban együtt vacsorázott Sorossal, aki kedvező véleménnyel volt a friss miniszterelnökről. Aztán a következő másfél évben igencsak hűvössé vált a viszonyuk. 2010 októberében azért találkoztak, Orbán a miniszterelnöki hivatalban látta vendégül a milliárdost. Az apropó Magyarország 2011-es soros uniós elnöksége és az ehhez kötődő magyar-európai romastratégia kidolgozása volt. Soros egymillió dollárt is hozott a kolontári iszapkatasztrófa áldozatainak. Akkor a milliárdost ma élesen támadó kancelláriaminiszter, Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester is találkozott vele Budapesten. A roma és szegény gyerekek vásárhelyi integrációs programjáról beszélgettek, amire Lázár különösen büszkén tekintett.

Azóta még egyet csavarodott a Fidesz-világ. A kormányfő először a civil Norvég Alap pénzeire hivatkozva beszélt – Sorosra is utalva – külföldi ágensekről, később a bevándorlás elleni kampányban lett fő ellenség, (»a Nyílt Társadalom Alapítvány támogatta olyan kiadványok előállítását vagy terjesztését, amelyek segítik az embercsempészetet«), most pedig már mint az Egyesült Államok demokrata elnökjelölt-jelöltjének hangja szerepel a kormánypárti retorikában.”