Önlejárató sztrájkolók

„Ha más nem, többek között a Szülők Országos Szövetségének közleménye el kellene hogy gondolkodtassa őket: vajon nem a társadalommal kellene szót érteniük, mielőtt teljesen lejáratják magukat? Mert azt nemcsak a szülők, hanem az egész közvélemény nehezményezi, hogy a különböző csoportosulások, követelésekre szakosodott – szocialista? – brigádok liánszerű ponthálózatában, radikális szövegtengerében, sztrájk- és egyéb felhívásaiban egyre kevésbé lehet eligazodni. A szülők azt kérdik: »Kettészakadt a pedagógusok érdekvédelmi mozgalma? A szülők nem tudják, hogy mit támogassanak, a sztrájkot és a tüntetést egyszerre szervező 12 pontos pedagógusmozgalmat április 15-én, vagy a pedagógus-sztrájkbizottság 25 pontos követelését április 20-án?« Azt is írják: »Pedagógusok vitatkoznak a pedagógusokkal a szülők háta mögött. Az egyik pedagóguscsoport tüntetésre, állampolgári engedetlenségre szervezi a tagjait, a másik pedagóguscsoport sztrájkbizottsága megegyezett munkaadójával az elégséges szolgáltatások biztosításáról.« Felróják: nem kérdezték meg viszont a gyermekek neveléséért, taníttatásáért elsősorban felelős szülőket, ők mit tekintenek elégséges szolgáltatásnak, elégedettek-e a tanári munka minőségével.

Mindezt azért idéztük, mert mint cseppben a tenger, benne van az egész problémakomplexum veleje. Hogy itt a szülők és gyerekek véleménye számít a legkevésbé, hisz csak útban vannak – miként a régi rendszerben – a szocialista, haladó embertípus előállításában. Végeredményben azon megy a méltatlan huzavona, ki gyakorolja a fennhatóságot a jövő generációk eszmei fejlődése felett. Mert azt vallják: akié az ifjúság, azé a jövő is. És ehhez a maguk gyártotta privilégiumhoz az internacionalista brancsbaloldal úgy ragaszkodik, mint Marx A tőkéhez.”