Pofon Brüsszelnek

„A hollandok ugyanis alapvetően nem Kijevnek, hanem Brüsszelnek üzentek.

Elegük van az uniós elitből, Brüsszel és Strasbourg bürokratáiból. Elegük van abból, hogy az unió elkendőzi a problémákat, ahelyett, hogy megoldaná. A holland hagyományosan befogadó nép. Éppen ezért tudják azt is, hogy ez miképp működik. Tudják, hogy kit és hogyan lehet integrálni. Több millió más kultúrájú, más vallású, más szocializációjú embert nem lehet. Ez csak lágereket, gettókat és igen, terrorizmust és köztörvényes bűnözést jelent. Az Európai Unió vezetői pedig ahelyett, hogy ténylegesen tennének valamit, értelmetlen alkukba bocsátkoznak a törökökkel és még ki tudja kivel. Ahelyett, hogy megoldanák először az ukrán kérdést, akár nagyarányú ukrán – kétségkívül európai, szokásokat és kultúrát ismerő – munkaerő befogadásával is, magukra hívják a migránshordákat.

A hollandok nyitottak a másságra, tiszteletben tartják mások vélt vagy valós értékeit, ez azonban nem jelenti azt, hogy elfogadják, ha Brüsszelben mondvacsinált problémákkal és nem valóságos gondokkal foglalkoznak. Mellesleg az ő pénzükön is, ennyire azért ők sem bőkezűek.

A holland népszavazás »nem«-e nem kötelező érvényű, de a kormány nem teheti meg, hogy ne képviselje azt. Ráadásul Hollandia tölti be jelenleg az unió elnöki posztját. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Ukrajna uniós közeledésének annyi, valószínűleg csak Hollandia zárja le határait az ukránok előtt. Egyelőre. Ukrajna népe eddig is játékszere volt néhány amerikai és uniós politikusnak, ez a helyzet mostantól csak rosszabb lesz. Erről azonban nem a hollandok, hanem az említett urak, a mögöttük álló érdekcsoportok tehetnek. A holland nem ennek fényében csak egy kiprovokált, kényszerű lépés az ukránok felé. Azonban hangsúlyozottan nem az Brüsszel felé. Ha az uniós elit ért a holland üzenetből, az megmarad egyszerű pofonnak, ha nem, akkor a brit népszavazás előtt az első dőlő dominót jelentheti. A skót, a baszk és a katalán népszavazás ugyanis tekinthető figyelmeztetésnek, a holland nem már jóval több annál. Ha az Európai Unió jelenlegi mozgatói, vezetői nem értenek ebből, a dőlő dominók nem csak az ő, hanem az egész társulás végét eredményezhetik. Előbbiekért nem kár, sőt. Az egységes, esélyegyenlőségen és a nemzeti érdekek és értékek tiszteletén alapuló európai közösség azonban jó gondolat. Kár, hogy jelenleg leginkább csak az. Az Európai Unió ugyanis ma nem sokkal több egy szép ideánál, amit néhányan kedvük szerint zsigerelnek ki, használnak és keresnek rajta és rajtunk.”