Katasztrofális eredménnyel fenyegetik a magyarokat a közelgő választások

„De hol vagyunk ma a 15 millió magyartól? A Kárpát-medencében kevés magyar gyermek születik, miközben százezrek mennek külföldre a jobb megélhetés reményében. Nem kevesen váltottak nyelvet, nemzeti hovatartozást és olvadtak be a szlovák, a román vagy a szerb nemzetbe. Az elsődleges ok, hogy a magyar kisebbségek belefáradtak a méltánytalanságok, a nyílt vagy leplezett diszkrimináció elviselésébe, és sok szülő azt hiszi – tévesen –, hogy jót tesz gyermekével, ha nem magyar iskolába adja. Általános a kiábrándultság, az apátia, sokan nem vesznek részt a választásokon, vagy nem magyar pártokra szavaznak. Ha tapasztalják is az anyaország segítségét az iskolák fönntartásában, a magyar kultúra anyagi támogatásában, a magyar állampolgárság visszaszerzésében, ebből még nem lesz munkahely, megélhetés. Nem hoztak érdemi javulást a kisebbségben élő magyar közösségek helyzetében a szerződések, a közös kormányülések, de a hangos tiltakozások sem.

Amennyit mégis javult a magyar kisebbségek helyzete a rendszerváltozás óta, az köszönhető a kisebbségi jogokat előmozdító nemzetközi dokumentumoknak, még inkább a magyar közösségek pártjai időnként okos politizálásának. (...)

Nem fér bele egy rövid cikkbe, hogyan lehetne változtatni ezen. De új, fiatal arcokkal, a magyar választók napi problémáival foglalkozva, egyetlen pártba tömörülve, vagy egymással szövetkező, és nem egymás ellen politizáló magyar pártokkal meg kellene győzni a passzív magyarokat, hogy helyzetük jobbra fordítására csak úgy van esély, ha az országos és a helyi választásokon mindnyájan részt vesznek, és a magyar érdekekért határozottan kiálló képviselőket választanak. Legyenek a magyarok a mérleg nyelve a pártok hadakozásaiban. Az anyaország pedig segítse a gazdasági vállalkozásokat, a munkahelyteremtést.”