Orbán Gáspár gúnyolásáról

Szeretném a magam részéről nagyon világossá tenni, hogy rendkívül rosszkedvűen figyelem azt a gúnyolódást, amely Orbán Gáspárral kapcsolatban zajlik.

Mindaz, amit Orbán Gáspár elmond az inkriminált videóban, az nem az én világom, de soha, egyetlen percig sem gondoltam az, hogy csak az én világom érvényes, vagy magasabb rendű lenne másokénál.

Orbán Gáspár - szemben nővérével - nem kereste a széles nyilvánosságot, a videó egy meghatározott célközönségnek szól. Azt egy bulvárlap találta meg valahol és tette közzé és semmilyen rosszindulattal sem lehet azt állítani, hogy Orbán Gáspár édesapjának az egész ország által ismert nevét akarta volna felhasználni céljai érdekében.

Orbán Gáspár ebben a videóban semmilyen bűnt nem követett el, sőt, nem ismerek olyan mércét, amelynek alapján elmarasztalható lenne. Attól tartok, hogy Orbán Gáspár megjelenése a médiában önmagában volt alkalmas a hisztériára, márpedig egy demokrata azt a követelményt nem állíthatja a miniszterelnök fia elé, hogy ő nem beszélhet a hitéről, és nem próbálhat meg másokat meggyőzni vallásának.

Orbán Gáspárnak egy „bűne” van, ez pedig az, hogy Orbán Viktor miniszterelnöknek a fia. Ez viszont nem bűn, ám most mégis ezért bűnhődik.

Olyan politikai közösséghez tartozom, amely mindenkit saját tettei szerint ítél meg, és senkit nem támad, gúnyol, kifogásol családi kötelékei miatt. Orbán Gáspár támadása, gúnyolása a szóban forgó videó miatt ellenkezik elveimmel, még akkor is, ha a Facebookon, ahol paradox módon a teljes nyilvánosság keveredik az intimitással, magam is bizonyára követtem el hasonló vétséget. Úgy vélem, hogy az igazi és a Facebook-barátaim részéről Orbán Gáspár ezúttal megtörtént kigúnyolása hasonló figyelmetlenségből született.

Akár így, akár úgy, sokkal jobb lett volna, ha mindenki egyszerűen békén hagyja Orbán Gáspárt. Sajnálom, hogy nem így történt.