Szellemi zűrzavar

„Mondhatnánk minderre, mit várhatunk egy olyan embertől (politikustól), aki már évekkel ezelőtt meghirdette, hogy itt illiberalizmust építenek. Csakhogy ugyanez az ember jó negyed százada, amikor még érdekei úgy kívánták, arról értekezett, hogy a Fidesz elvi kiindulópontja a modern XX. század végi liberalizmus. Aztán egy interjúban még azt is megjegyezte, hogy inkább a szabadelvűt használja, hiszen vidéken semmit nem értenek abból, ha azt mondja, liberális. (Csak zárójelben: mióta azonban ő van hatalmon, annyit fejlődtek az emberek, hogy most már ezt is értik.)

A kezdetek óta kétségkívül sok idő eltelt, s a hűséges rajongók jobban emlékeznek a közelebbi múlt ideológiai alapozásaira. A tavaly őszi kötcsei »polgári pikniken« elhangzott beszédére, amely szerint »az egész menekültügy, az egész népvándorlás, az egész megélhetési bevándorlási probléma megfelelő látószögből nem más, mint a liberalizmus identitásválsága«. Amit aztán első idei rádiós szózatában azzal egészített ki, hogy a kölni események jelzik: a liberalizmus szembefordult a szabadsággal. Vagyis ha nőket támadnak meg - bárhol a világon - az nyilvánvalóan a Soros-, vagy közelebbi példával a Gyurcsány-félék bűne. És akkor már érthetővé válik, amiről a legutóbbi évértékelőben tett említést, miszerint létrejött a világtörténelem legbizarrabb koalíciója az embercsempészek, a jogvédő civil aktivisták és az európai csúcspolitikusok között. A cél pedig, hogy tervezetten ideszállítsanak sok millió migránst.

Ez valóban »szellemi zűrzavar« és nincs benne rendszer. De Orbán Viktor mégis alkalmasnak véli saját rendszere fenntartására. Ha erről szónokol, nem kell foglalkoznia kínos kérdések egész sorával. Sem az oktatással, sem az egészségüggyel, sem a parlament kiüresítésével, a fideszes szavazógépezet felháborító működésével, aminek legutóbbi megnyilvánulása a jegybanktörvény módosítása volt. Tovább lehet dagonyázni abban az illúzióban, hogy itt minden nagyon rendben van. Hiszen az évértékelőben nem kevesebbet állított, mint hogy "megmentették" az iskolákat és az egészségügyet. Vagy hogy megvédték a nyugdíjakat és a nyugdíjasokat, erőn felül támogatják a családokat. Arról pedig nem ő és »harcostársai« tehetnek, ha a nép ezt nem így érzi. Hiszen tudjuk, a nép hálátlan, semmi sem jó neki, tüntetget, meg tiltakozik, meg követelődzik, mikor annyi jót kapott ettől a rendszertől.

Orbán Viktor negyed százados kemény, áldozatos munkával kettéosztotta az országot, s megteremtette saját álomvilágát. Amely mellesleg nagyon hasonlít arra, ami ellen egykor küzdött. Ám eközben nyilván rájött arra is, hogy ha saját képére formálja szeretett hazáját, akkor jól használhatóak egy másik világ (a létező /?/ szocializmus) bevált eszközei. Na persze, csak »a nemzeti-keresztény eszmerendszer, gondolkodásmód dominanciájának« visszanyerésére. Az immár kiátkozott liberalizmus ellenében.”