Abdeslam és társai

Csak idő kérdése,hogy a román SRI mikor "talál" félkész bombát magyar "szeparatistáknál". Ha a románnak van egy furkósbotja, mindig akad "bozgor", amelyiket meg kell büntetni.

Nem is lenne szabad, hogy kérdés legyen, meg kell-e szigorítani a dzsihadista propagandisták, az iszlám forradalmistákhoz csatlakozók, majd onnan visszatérők, a merényletet tervezők és a gyilkosokat segítők és bujtatók elleni fellépést. Börtön és kiutasítás kellene, hogy várjon rájuk. Önálló jogi tényállás és eljárásrend bevezetésével, soron kívül, lassító és felfüggesztő bírói procedúrák figyelmen kívül hagyásával. Mert emberi életekről van szó és mert az emberi élet drága. Morálisan is és szó szerint is. A kérdés morális és eszmei oldalát most tegyük félre egy földhözragadt gondolatmenet idejére. Nyilvánvaló, morálisan nem feltételezhetünk mást, mint azt, hogy "isten" előtt minden emberi élet azonos értékű, csak a tetteket ítéli meg eltérően. Mi azonban emberek vagyunk, nem "isten" és normális esetben tartozunk valahová. Számunkra, európaiak számára különösen drága az európai ember élete, mert egyre kevesebb van belőle és az igencsak összetett és bonyolult technikai civilizációnk működtetéséhez egyre nagyobb erőfeszítéssel és ráfordítással lehet a megfelelő minőségben és mennyiségben előállítani. Azok a Párizsban és Brüsszelben legyilkolt egyetemisták és jól képzett, nyelveket beszélő foglalkoztatottak nem csak a szeretteik közül hiányoznak, hanem a mi világunk működtetéséből is. És bizony nem lehet őket átlagos bangladeshi, eritreai vagy szíriai "menekültekkel" pótolni és helyettesíteni, mert azok nem ide, nem az itteni elvárások és megfelelések alapján lettek felnevelve és kiképezve. Velük egyrészt kezdhetjük elölről a ráfordításokat, másrészt nagyon nagy arányban semmilyen erőfeszítéssel nem lehet beléjük plántálni azt, ami az életük első húsz évében a személyiségükből és adottságaikból kimaradt, illetve kivonni azt, ami bekerült, de az itteni alkalmazkodásukat és beilleszkedésüket akadályozza. Nem csak érzelmi, morális, közösségi érdekünk tehát az önvédelem, a lemészárlásunk megakadályozása, hanem racionális is. A közösséghez tartozás és a közösségi önvédelem morális evidencia Európán kívül a világ minden részén, s nemrég még az volt Európában is. Itt azonban számos társadalmi és szellemi folyamat összjátékaként meghatározó befolyást szereztek az ateista és magukat az "isten" helyébe emelő, az emberiségen kívül más, közelebbi közösséghez tartozni nem akaró, az emberi történelem és kultúra tanulmányozásától elzárkózó technokrata társadalommérnökök és ideológusok. (Sok-sok kis modern Marx.) Őket nem érdekli más, csak a saját álomviláguk, s mi akik még "láttuk lenint", jól tudjuk, hogy ezek az internacionalista képzelgők mennyire közömbösek az útjukban álló áldozatok iránt. Még nagyon sok merényletet, a mostaniaknál jóval durvábbakat is, és a modern kommunisták által megváltásra kiszemelt más civilizációkhoz tartozó szerencsétlen sorsúak hosszan tartó simogatását jósolom, mielőtt Európa visszatér a tradícióihoz. Ha szerencsénk lesz, mi magunk korlátozzuk az idealistáink mozgásterét, nem kell megtapasztalniuk, ahogy a új "proletárok" kifosztják, megerőszakolják (ez egy erősen nőies új internacionálé) és agyonverik (először) őket.

És a legjobb, hogy miután ők követelik a normák betartását, a balfasz nyugatiak még be is tartják. Az oroszoknál hamar eltört ujjakkal és átvágott torokkal végezte volna, véletlenül pont azután, hogy mindent elmondott, amit tudni kell.

Egy másik Közel-Keletről származó nép pedig a keresztény hitet akarja kihasználni (ki is használja) saját érdekei szerint. A szeretet megköveteli a keresztényektől, de ök minden korlátozás nélkül lopják meg, használják ki saját érdekeik szerint a keresztényeket.