„Harmatos világnapra virradtunk e csoda kis országban, polgártársaim! Morvai-menyecskék szigorú rendben szülik telis-tele a Z. Kárpát-medencét, s az axeleráció oly mértéket öltött, hogy nem is gyerekeket, de egyből unokákat szülnek! Közben szeretetteljesen odatartoznak, ezzel teljesítik be női puncípiumukat, mert, ahogyan azt már megtudhattuk, a nőknek nem az a dolga, hogy sok pénzt keressenek. Még csak ugyanannyit se. Ezért is lehet, hogy 32,7 százalékkal kevesebb pénzt keresünk, mint a férfiak. Pedig a derékhaduk nekik sincs épp túlfizetve.
De kit zavar ez, kérdem én, abban az országban, melynek csodájára járnak az egész világról, hiszen nálunk egzakt ára van az élettársi pofonnak! Több, közepesnél erősebb ütés kezelési költséggel, vagy mi, perköltséggel együtt se kerül többe 676 ezer forintnál. Gondolom, ha Vakkomondor úr a vadházasság helyett méltóztatott volna feleségül is venni a sértettet, úgy még olcsóbban is megúszhatta volna.
Nálunk a szociális ügyekért felelős miniszter konkrétan hazudik arról, hogy elegendő férőhely van-e a családon belüli erőszak elől menekülő áldoztok számára a titkos anyaotthonokban - de ezt is csak olyankor teszi, amikor épp nem szarik rá nagy ívben. Isztambuli egyezmény? Piha! Civilek saját erőből nyújtanak segítséget az áldozatoknak, őket viszont norvégbűnözőnek nevezi a kormányzat. Miért is pattognánk, hiszen van szavazójogunk, amivel, a hatályos törvények fényében, okosan kitörölhetjük a seggünket.
Minden kurvajó!
Más dolgom nem is maradt mára, mint hogy vidám, kiegyensúlyozott nőnapot kívánjak ezzel a kókadt virággal, amit a bevásárlás mellé kaptam egy hasonlóan kókadt bolti eladótól, aki elmondása szerint nem hogy virágot, lófaszt se kapott a munkáltatójától a női egyenjogúság napján.”