Érkezhet az ifjabb Sarkozy a francia politikába, és nem akárki a példaképe
A volt elnök fia az elmúlt 15 év nagy részét az Egyesült Államokban töltötte, s innen visszatérve jelent meg a francia nyilvánosságban.
A kormány persze önmagát nem okolhatja, tehát másban kell megtalálnia az ellenséget: Brüsszelben, a karvalytőkében, a zsidókban, a menekültekben. Interjú.
„– Nem ellentmondás egyszerre szocialistázni és horthystázni a rendszert?
– Nem. A közös nevező az erős központosítás – a kormány is épp így centralizál. Pedig az emberfia azt várta volna a 2010-es választások után, hogy a konzervatív kabinet erős kézzel rendbe teszi, felpörgeti az úgy-ahogy működő jogintézményeket és a döcögő piacgazdaságot. Nos, ebből semmi nem valósult meg – egyedül az erős kéz van meg. Igaz, a kormány nem árul zsákbamacskát: immár illiberális demokráciáról beszél. Ez semmilyen konzervatív ideológiával nem egyeztethető össze, a konzervativizmus alapélménye a szabadság, a jogállam, az állam átláthatósága – ehelyett nálunk félelmetes méreteket ölt a korrupció. Engem konzervatív gondolkodóként kifejezetten taszít a Fidesz uram-bátyám Magyarországa, ami azt üzeni az embereknek: ne iparkodj és teljesíts, csak parírozz és gazsulálj, így lehetsz része a hatalomnak. Emiatt nem tud kitörni perifériális európai helyzetéből az ország.
– A hivatalos verzió szerint a külső és belső ellenség húzza vissza…
– Á, dehogy húzza. A ’90-es évek közepén az egy főre jutó GDP az uniós átlag mintegy 48 százaléka volt, aztán egy évtized alatt 62-63 százalékra izmosodott az arány. Azaz lehetett előre menni. Ám évek óta 66-67 százalékon állunk, mögöttünk csak Románia, Bulgária és Horvátország toporog. A kormány persze önmagát nem okolhatja, tehát másban kell megtalálnia az ellenséget: Brüsszelben, a karvalytőkében, a zsidókban, a menekültekben.
– Lépjünk egyet hátra: fentiek tükrében van bármilyen kormányzati gazdaságpolitika?
– Nincs. Abból, amit mi 2010 előtt a gazdasági háttérműhelyekben kidolgoztunk, semmit nem valósított meg a kormány. Hamar világossá vált, hogy a kabinet ideiglenes forrásokból (magánpénztárak 3 ezermilliárdjának lenyúlása, banki különadó) próbál túlélni – a rendszerszintű átalakításoknak neki sem kezdett. Nem tett semmit a kis- és középvállalkozások, illetve -birtokok helyzetbe hozásáért, holott a holland és a dán példa megmutatta, hogy ezeket sikerre lehet vinni. Orbán kormánya viszont a nagybirtokot támogatja: mintagazdasággá nyilvánították például Csányi Sándor OTP-vezér több ezer hektáros birtokát. Hát mire lesz ez minta? Két-három ilyen akad az országban. Szóval a gazdaságban senki nem tett semmit a versenyképességért, a termelékenységért és a szerkezeti változásért – miközben a humántőkébe sem fektetett be senki, sőt: a kormány csak kivonta a pénzt az oktatásból és az egészségügyből.”