Brüsszel és a migránsok

„Az Európai Unió »nagyjai« ilyen vagy olyan okból ragaszkodtak a Merkel-tervhez. A vétó ebben a helyzetben nem volt életszerű, Németországgal sem veszekedni, hanem barátkozni akarunk. Így a legkisebb rosszat kellett megtalálni. Sikerült elérni, hogy a már fentebb említett »önkéntes kvóta« kerüljön a megállapodásba a kötelezővel szemben. Ez eszköz lehet arra, hogy mi megvédjük továbbra is saját határainkat, saját nemzetünket. Siker az is, hogy nem fizetünk azonnal és feltétel nélkül a törököknek. Az Ankara által felvetett azonnali vízumkönnyítés is elmaradt. Számos biztonságpolitikai szakértő leírta, hogy ez milyen veszélyekkel járhat. Morálisan meg érdemes azon elgondolkodni, hogy Ukrajnának évek óta nem vagyunk képesek ilyen lehetőséget biztosítani. Most Kijev Ankara elé került a várólistára, kérdés, hogy miképpen valósul meg. 

Kérem, értsük a helyén: Törökországgal az uniónak kell tudnia barátkoznia, üzletet kötnie. De ez az alku mindkét oldal érdekeit kell hogy szolgálja. Angela Merkel és az unió bürokráciája belement volna bármilyen megállapodásba. Időt és politikai, gazdasági túlélést nyertek volna vele. A visegrádiak és a józanul gondolkodó európai államok vezetőinek a határozottsága kellett hozzá, hogy normális megállapodás született meg. Most ennyit lehetett elérni.”