Viktor, az nevet, aki utoljára nevet!

„»Én úgy vettem, hogy ez egy tréfa«, »olyan viccesen hangzott az egész« – mondta Orbán Viktor a Népszabadság kérdésére, hogy mit gondol a március 15-én a Kossuth téren elhangzott követelésekről.

Kedves Viktor, nem azt kérték, hogy mondj le, csak egy bocsánatkérést kértek tőled, hogy kedvesen és szelíden mondd azt, hogy bocsánatot kérek azoktól, akiket megsértettem, megaláztam az elmúlt 6 évben. Kedves Viktor, csak annyit kértek tőled, hogy tanárként tudjanak dolgozni, hogy a gyerekeink egy jobb oktatási rendszerben tanulhassanak, hogy jobban működjön az ország. Nem ez lenne alapból egy miniszterelnök feladata? No meg egy demokráciában nem az lenne a miniszterelnök feladata, hogy a tiltakozók kiröhögése helyett végre érdemben foglalkozzon a követeléseikkel?

A miniszterelnök dolga, nem az, hogy kiröhögje a népét, hanem, hogy szolgálja.

Ez az 50-80 ezer ember minimum egy fél Békemenet, amely önmagától, hálózat nélkül, százmilliós hirdetési kampány nélkül, több ezer busz nélkül, szervezetlenül ment az utcára, és úgy döntött, egy jobb jövőt követel tőled.

Viktor, a tüntetők követeléseire kiröhögéssel válaszolni, pont az az arrogancia, ami miatt elvesztettétek Salgótarjánt, pont az az arrogancia, amiből már a saját szavazóid nagy részének is elege van. Az az arrogancia, amely csak dühöt, elfojtott erőszakot visz az utcákra, hogy egyszer kipattanjon. Ezt te se akarhatod, vagy ha akarod, akkor nagy gond van.”