Törököt fognánk

„Hogy Orbán Viktor – a keresztény Európa egyszemélyes védőserege, aki szerint a mohamedán-keresztény együttélés kudarcra van ítélve – miért akarná az egyre gyorsabb tempóban iszlamizálódó, 90 százalékban Ázsiában elterülő Törökországot a »vagy keresztény, vagy semmilyen« jövőjű EU-n belül látni, arra partnere nem kérdezett rá. Mi viszont nyugodtan föltehetjük a valóban releváns, így Orbánt valószínűleg soha meg nem találó kérdéseket. Ha egy-két millió iszlám vallású menekült elhozná Európa végromlását, ahogyan a kormányfő mondja, akkor 75 millió (nagyrészt fiatal, nyelveket beszélő és mobil) török polgár uniós útlevéllel nem jelent majd kockázatot? Ha egy de facto mohamedán állam, amely a népessége alapján pár éven belül a legnagyobb lesz az EU-ban (így például a legtöbb képviselőt küldheti majd az EP-be), a maga súlyával, teljes tagállami felhatalmazással megjelenik majd az uniós döntéshozatalban, az nem veszélyezteti az európai identitást és integritást? És mi haszna lenne Magyarországnak a török belépésből, ha egyszer a Fidesz-kormány évek óta arra a szerepre trenírozza a magyar gazdaságot (v. ö. összeszerelés), amit a törökök sokkal olcsóbban és kiterjedtebben csinálnak?

Törökország a menekültválság kezdetétől próbálja összekapcsolni a belépési folyamat felgyorsítását az Európára nehezedő nyomás általa segített csökkentésével, ami részéről abszolút ra­cionális megközelítés. Számunkra viszont a kormányfő törökpártisága egyre kilátástalanabbá teszi annak az alapkérdésnek a megválaszolását, hogy van-e bármiféle koherencia Orbán Viktor világnézetében – azon a szegletkövön túl, hogy ami az EU-nak rossz, az az ő hatalma túlélésének csak használhat.”