Terrorra akadva

„Ha ezt a lehetőséget elvetjük – vagyis kizárjuk, hogy közvetlenül a bevándorlók miatt robbantak a bőröndök –, kutassunk egy kicsit tovább az Iszlám Állam környékén. A legtöbb EU-tagállamról tudható, hogy katonai erővel, pénzzel, titkos­szolgálati támogatással, kereskedelempolitikai eszközökkel és minden más lehetséges módon segíti a magát államnak képzelő terrorszervezet visszaszorítását. Lehetséges, hogy ezzel állnak kapcsolatban a brüsszeli robbantások? Ha igen, mit kellene tennünk? Létezhet a népirtás, a keresztényüldözés és a rabszolgatartás legsötétebb hagyományaihoz visszanyúló IS-szel szemben olyan morálisan vállalható európai politika, amely rövid távon nem növelné, hanem csökkentené a brutális válaszreakciók veszélyét?

Nincs kétségünk afelől, hogy a merényletsorozatot – Magyarországon mindenképpen – a fentiek ellenére a menekültek nyakába varrják, és kulcsszerephez jut a »terrorellenes« alkotmánymódosítás elfogadásáért vívott kommunikációs csatában. A magyar közönséget a média, az oktatás és a közélet helyett meghonosított tévés kibeszélőshow-k leszoktatták a focimeccseknél bonyolultabb jelenségek megmagyarázásának igényéről. A világpolitikai összefüggések mérlegelésénél, a multinacionális (netán európai) érdekeltségek szerepének vizsgálatánál, az elmúlt két évtized térségbeli amerikai és európai beavatkozásainak értékelésénél tényleg sokkal egyszerűbb a sokszereplős csődtömeg elől elmenekülő szíreket hibáztatni.”