Elszabadult hajóágyú

Az elszabadult hajóágyúként fellépő kommunista remeteállam olyan, szokatlan egységbe rendezi az Egyesült Államokat, az EU-t, Oroszországot és az ázsiai térséget is, amelyre hiába számítanánk mondjuk az ukrán konfliktus vagy Szíria ügyében. De egyúttal felfedi a nagyhatalmak végtelen sebezhetőségét is: egy alig harmincéves, a médiában rendre hülye gyerekként bemutatott diktátor – apja és nagyapja örökébe lépve – a bolondját járatja velük. Olyan ez, mint amikor – futballhasonlattal élve – egy negyedligás csapat sorra veri ki a nagyokat a kupában.

Észak-Koreáról keveset tudunk, s azt is főleg a dél-­koreaiakon keresztül. A teljes elszigeteltségből Kína emeli ki ezt a tőlünk nemcsak földrajzilag, de kulturálisan és politikailag is távol álló 25 milliós országot, a nemzetközi kapcsolatok sötét lovát. A kínai határ nyitottsága, a gabona- és olajszállítmányok – illetve a felszín alatt, a hírveréstől távol azért működő dél-koreai gazdasági szál – menti meg az összeomlástól Észak-Koreát. De attól tartunk, a diplomáciai játszmák elméletét legalább ismerhetik Phenjanban. Az észak-koreai követségi táviratokban alighanem ott áll, mitől iszonyodik legjobban a külvilág. A humanitárius katasztrófáktól, a válságoktól és a felfordulástól. Továbbá mindentől, ami – valakiknek, valahol – sok pénzbe kerül. Csinálnak hát erre válságot, felfordulást, jó nagyot. Tudják, hogy a világ nem akar Ukrajna, Szíria után újabb háborút, megint egy donorkonferenciát, ahol dollár-tízmilliárdokat kell majd összekalapoznia. Hanem nyugalmat akar, s ennek már az ígéretéért is igen sokat hajlandó tenni. A gyeplő vége Észak-Koreában van: akármilyen visszás, de az elmúlt húsz évben végig azt láthattuk, hogyan gyakorolja a húzd meg, ereszd meg politikáját. Ehhez hozzá lehet venni, hogy milyen félelmeket és beidegződéseket válthat ki a Távol-Keleten egy esetleges atomkonfliktus. Hirosima és Nagaszaki árnyéka máig nem múlt el – Európa érezheti az ilyen fenyegetés súlyát, de a saját bőrén soha nem tapasztalta.”