„A jelszó a progresszió, hiszen ők velünk ellentétben tartják a lépést a korral.
Elsősorban kiderül, hogy a kormány, mi több, maga a magyar állam illegitim. Mert ők így gondolják, és punktum. Az, hogy maga a sokmilliós nép mint gondol erről, ha véletlenül úgy százezerből egynek megfordulna valami ilyesmi a fejében, nem számít. Hogy a többség mire szavaz, nem számít, mert ők eltévelyedett, tudatlan birkák. Az ő szavazatuk nulla pontot ér. A (másként) gondolkodó, az abszolút igazság birtokában lévő csúcsértelmiségé százezer pontot. Ez a progresszív demokrácia alapelve. Punktum. Ha már az állam illegitim, a pénze is az. Aki elfogadja, elkárhozik. A Pokolra kerül, ahol aztán a negatív kritikák üstjében rotyog, a fel nem támadásig.
A megzabolázhatatlan művészi szellem már csak egy elavult toposz,
nem különben a véle összekapcsolódó zseni-mítosz. Azaz nem ám arról kell írni, amiről akarunk, a korlátlan költői szabadság már a múlté, más idők járnak, ha nem vettétek volna észre. Ki van jelölve az optimális út: a társadalom pereméről, a szociális érzékenység regisztereiről illik manapság ódákat faragni, és azon elmélkedni, vajon van jogunk levágni a disznót, s ha véletlenül igen, gondolunk-e az ő szenvedéseire, megteszünk-e mindent, hogy rövid életében boldog legyen és ő is megnézhesse aCsillagok háborúja új epizódját, még a véres karácsony előtt. Ez az állatlélektani realizmus, mélyedjetek el tanulmányozásában, és ne feledkezzetek meg a sorstragédiákról, arról hogy galád sirályok és varánuszok lesik a tojásból kikelő kis teknőcöket Ausztrália északi partjain, és csak az életképesek jutnak el a túlélést jelentő Nagy Oczeánig, míg a lassúbbakat könyörtelenül fölfalják a fent emlegetett bestiák, ahelyett, hogy éhen pusztulnának. Azon is gondolkodjatok el, van-e jogunk növényeket fogyasztani, hiszen ők is az Anyatermészet érző lényei, egyáltalán, van-e jogunk bár vizet inni, vagy nemsokára kiderül, hogy figyelembe kell vennünk a kisebbségi oxigénmolekuláknak a többségi hidrogénmolekulákkal szembeni komplexusát. A szerelmeskedésről meg végképp ne írjatok, mert a szexizmus rút bűnébe estek. A szerelem és a gyönyör már nem lehet témája a költészetnek, hiszen minimum egyikőtök szexuális tárgy.