„Egy szám. Egy szám csupán, amely életeket, valódi sorsokat takar, s a szembenézés hiányának álszent hazugságával együtt a történelmi feledés ködébe rejti el a mögötte megbúvó lelkeket. Olyan férfiak, nők és gyermekek sorsát, kiknek annyi bűnük volt csupán, hogy élni akarták az Isten által kiszabott életüket, járni a szabad akaratukból eltervezett útjukat. De kevesek, egy őrült és gonosz ötlettől vezérelve, elvakulva a hatalomvágytól, az ördöggel szövetségre lépve megakadályozták őket ebben.
Egy szám, amely az áldozatok számát jelöli. És egy szám, ami mögött a szenvedést, a rabságot és a halált is látnunk kellene végre már! Mert ez az a szám, amely mögött az embertelenség története áll.
Százmillió lélek. Százmillió áldozat. S még mindig csak a szembenézés kezdetén állunk. Világszerte és Magyarországon is. Kissé pironkodva, félve az emberi gonoszsággal való őszinte találkozástól.
A kommunizmus a kollektivizmusba és az egyenlőségbe vetett racionalitás hazugsága volt, amely végül az emberi elme leggonoszabb ötletének bizonyult, s ami által a kicsinyes emberek embertelensége győzedelmeskedhetett százmillió ártatlan lélek fölött világszerte.”