Mindannyian asszisztálunk az oktatási nyomorhoz

„Mert mi, szülők ezt az egészet elfogadjuk, hagytuk, hogy nyomasszák a gyerekeinket, és úgy alkalmazkodtunk ehhez, hogy mi is nyomasztjuk őket. Mert - tisztelet a kivételnek - arra tanítottak már minket is, hogy lehetőleg ne mondjuk el a véleményünket, és ezt várja a tananyag a gyerekeinktől is. Mert fekete pontot adtak régen is, ha otthon maradt a felszerelés, vagy nem volt szép kerek az O betű, meg fekete pontot kap most is ezért sok gyerek. Pedig 2016-ban rég nem az a normális iskola, ahol piros, meg fekete pontokat osztogatnak, hanem az, ahol nem!

Sőt, ezt még a Klik sem írja elő, de a legtöbb szülő mégsem azt mondja, hogy tanár néni, engem igazából zavar ez a fekete pont. Az viszont nem zavar, ha nem kerek az O betű, vagy hogy a gyerekem nem annyira jó matekból, mert viszont nagyon szépen rajzol. Hanem helyette azt mondjuk a gyereknek, hogy kerekedjen az O betű, meg hogy sokkal jobbnak kell lennie matekból. Meg magyarból, meg kémiából, meg csellóból, meg a kerületi sportversenyen is. Vagy pedig irány valamelyik alternatív iskola, köztes megoldás jelenleg nincs, vagy alig van.

Pedig a tanár nem egy mindenek felett álló autoritás. Hatalmas tiszteletet érdemel, - hiszen például egész nap elviseli a gyerekemet, ami nekem sem mindig megy, - de ugyanolyan ember, mint mi. Éppen ezért, bízzunk meg benne és magunkban is annyira, hogy elmondjuk a véleményünket! Például, hogy nem az alapján ítéljük meg, hogy hány diákja jutott be az első három közé a matekversenyen, hanem az alapján, hogy milyen érzelmi biztonságot ad a gyerekünknek.”