Kockás inges tanárok

„Két dologra is kíváncsi vagyok. Egyrészt arra, hogy a Kossuth téren a zuhogó esőre fittyet hányva összegyűlt ezrek összegyűlésének lesz-e kézzelfogható foganatja. Másrészt és ezzel összefüggésben arra, hogy milyen folytatást képes szervezni magának a mozgalom. Úgy értve, hogy nagyon messze járunk már az ismert miskolci gimnázium problématérképétől, de hogy mihez kerültünk konkrétan közelebb, nem igazán látom.

Tiszta sor, hogy a kormány jelentős erőket mozgósítva igyekszik összemosni a lázadozó pedagógusokat és a nem különösebben létező ellenzéki erőket, de az is fix, hogy egyelőre semmi nem dőlt el. Sem attól, hogy a feladattal megbirkózni képtelen államtitkár ment – érdemei elismerése mellett –, sem attól, hogy egy felkészültebbnek és összeszedettebbnek tűnő másik államtitkár landolt a székében, sem attól, hogy negyvennégy szervezet nevében tiltakoztak szombaton az emberek.

Palkovics László a tüntetés apropóján összerántott sajtótájékoztatóján mintha nem igazán szerette volna meghallani a hangosabbakat, ám arról laikusként fogalmam sincs, hogy amikor a tárgyalások fontosságát hangsúlyozza – a megmozdulások értelmetlenségével szemben –, akkor mennyire lehet ténylegesen számítani kormányzati kompromisszumkészségre. Semennyire? Hát, előbb-utóbb csak kiderül, kinek mi a valós célja, és hogy közelíthetők-e az álláspontok. Akár ahhoz képest is, hogy az egyik oldal úgy látja, a Klik kinyírása nélkül nincs miről beszélni, a másik viszont hiába tudja, hogy a központosítás gyakorlatilag megbukott, nem hajlandó engedni ebből, és ha minden igaz,2018-ig nem is fog.”