A német Willkommenskulturnak befellegzett

„Kérdezem: biztos, hogy csökkenne Angela Merkel népszerűsége, ha kiállna a nyilvánosság elé, és azt mondaná: bár tavaly nyáron még hittem benne – mint ti is, kedves választópolgárok, velem együtt –, hogy a menekültek befogadásával jót teszünk Németországnak és a lelkünknek, mára rá kellett jönnöm, hogy ilyen mennyiségű és ilyen minőségű migránstömeg befogadása lehetetlen, az integráció nem működik, sőt, immáron titeket kell megvédenem a bűnözéssel és erőszakoskodásokkal szemben? Ugyanis kétféle beismerés, önkritika létezik: az egyik, amikor a választók akarata ellenére erőltettem egy politikát, s ragaszkodtam hozzá foggal-körömmel, a másik, amikor eredetileg a választók is egyetértettek a koncepciómmal, s emellett tartottam ki, ameddig csak lehetett, de közben a viszonyok gyökeresen megváltoztak. Magyarországon Orbán Viktor azért van olyan stabil és megingathatatlan hatalmi pozícióban, mert migránspolitikája mögött kezdettől fogva érezheti a magyar választók döntő többségének bizalmát és támogatását, s ez mit sem változott az elmúlt hónapokban, sőt még növekedett is.

Angela Merkel politikailag korrekt koncepciójának viszont az élet, a valóság mondott nemet: az eredetileg elgondolt migránspolitikája, ha folytatódik, valóban térdre kényszeríti Németországot. Ezt már az emberek pontosan érzik, ezért akarnak egyre többen radikális változást. Viszont Merkel és népe együtt indult, s ha most Merkel követné a német társadalom hangulat- és véleményváltását, voltaképpen nem tenne mást, mint amit egy ízig-vérig demokrata és velejéig erkölcsös politikus tesz: eleget tenne a választók akaratának, s újra összetalálkozna velük. És ez ráadásul megmentené Németországot. Olyan nagyon ördögtől való dolog lenne ez? Még csak el sem gondolhatunk ilyesmit?”