„2. A rosszaság határai egészen máshol vannak
Még naiv és kezdő lányos anyaként gyakran rácsodálkoztam, hogy a fiúkra milyen ritkán szólnak rá a szüleik. Pedig hát azok alapján, amit ezek a kölykök műveltek, úgy láttam, rájuk férne a fegyelmezés. Egy három fiút nevelő ismerős anyuka azonban elárulta nekem, miért van ez: akár tetszik, akár nem, a fiúk bizony hangosabbak, vadabbak, aktívabbak. Ha ezt meg akarná akadályozni, egész nap üvöltöznie kellene a gyerekkel, aminek nyilván semmi értelme nem lenne. Így ő ma már csak arra koncentrál, hogy megakadályozza az ön- és közveszélyes helyzeteket. Minden mást elnéz nekik. Be kell vallanom, ma már sokkal jobban megértem az álláspontját. Ha azt várnám el a fiamtól, hogy olyan csendes, szófogadó, nyugodt legyen, mint a lányaim voltak annak idején, egész nap fegyelmeznem kellene, az meg senkinek nem lenne jó. (...)
5. Mindenből lehet fegyvert csinálni
Lehet az ember bármilyen pacifista állatvédő, és dönthet úgy, hogy nem vesz semmiféle fegyvert a fiának. A fiúkban valahogy genetikusan benne van a harc. Bármilyen botból, amit felvesznek a földről, azonnal gépfegyver vagy pisztoly lesz, a gömb alakú gyertyából ágyúgolyó, a vonalzóból kard. A gyermeki fantáziának nem lehet határt szabni – és úgy tűnik, a fiúk harcról, verekedésről és győzelemről ábrándoznak. (...)
7. A fiúgyerek kulcsot ad az apjához
Amikor az embernek fia születik, az olyan, mintha használati útmutatót kapna az egész férfinemhez. Az a sok dolog, amit egész tinikorában (és később) nem értett, hirtelen összeáll. Hogy mennyivel egyszerűbb kijönni velük, ha jóllakottak, vagy hogy ha egy lány tetszik nekik, akkor már ovisként is mennyire idiótán tudnak viselkedni, vagy hogy milyen kevéssé haragtartóak, és hogy bár odacsapnak, amikor mérgesek, de ebből nem csinálnak örök haragot, mert számukra a barátság az, ami örökké tart, a verekedés pedig a barátság része is lehet. De a legfontosabb tanulság talán, hogy amikor mondanak valamit, akkor nem érdemes azon tűnődni, mit is akartak ezzel sugallni: a fiúgyereknél ugyanis nem kell a sorok között olvasni. Azt mondják, amit gondolnak. És ez amúgy csodálatos dolog.
8. Ruhát vásárolni felesleges
Nemcsak azért, mert a fiúgyerek számára a tökéletes öltözék a rövid gatya (sőt a legjobb lenne anélkül), de azért is, mert igazából nem érdekli őket, mi van rajtuk. Egy fiúgyereket nem fogunk fellelkesíteni egy hétvégi shopping-trip gondolatával, és a cipőbolt számára inkább büntetés, semmint izgalommal várt program. Ráadásul legyünk őszinték: még anyaként sem olyan nagy boldogság a fiúruhák között válogatni. Nem vitatom persze, vannak csinos ingek, nyakkendők, vagány pulcsik és vicces pólók. De legyünk őszinték, egyik sem éri el azt a cukiságfaktort, amit egy eperszínű pillangós, tüllös balerinaruha láttán érez az ember. Nem véletlen, hogy a boltokban a fiús részleg körülbelül a negyede a lányos kínálatnak. Ott a praktikum dominál – a lányoknál az élvezet.”