A padló

„Padlóra küldi a harmadik gyerek a családokat – üvölt a cím a Népszabadságban. (...)

Nézzük akkor sorjában! 

Ha nem gondolom át, mivel jár a gyerek, évtizedekre korlátok közé terelem az életem. Micsoda zseniális felismerés! Ehhez tényleg társadalomtudósnak kell lenni. És tessék mondani, ha átgondolom, akkor mi van? Akkor nem terelem korlátok közé az életem? Vagy átgondolom, és akkor nem vállalok gyereket. Se egyet, se többet, mert minek is vállalnék korlátokat, hiszen modern vagyok, és amúgy is megmondják a kretén társadalomtudósok, hogy mit hogyan csináljak.

»Nagyon kockázatos a házasság elején meglévő gyerekvágyakra szerződést kötni« – szól a másik zseniális megállapítás. És tényleg, hogy úgy van! De gondoljuk csak kicsit tovább! Ha egyszer ennyire kockázatos a házasság elején bármire is szerződést kötni, akkor minek egyáltalán házasságot kötni? Hiszen úgyis jön a válás, jönnek a gondok, meg a feleség is »öregecskedni« fog – felejtsük el ezt az egész házasságosdit, ezzel együtt pedig sokkal egyszerűbb és könnyedebb lesz elfelejteni a gyerekvállalást is. Hiszen egy gyerek felnevelése »a tízmillió forint többszörösébe kerül”, azt a sok pénzt pedig költhetjük mindenféle másra is, új rucira, kocsira, meg a kib…tt társadalomtudósok fizetésére…

Szikra mellé hamar talál a Népszabadság egy Adlert is, a Juditot a GKI-től, aki jól megtámogatja a Szikra-féle parádés gondolatmenetet:

»A még gyermektelen fiatal házaspárokat nagy társadalmi felelőtlenség beleugrasztani rögtön három gyermek vállalásába, hiszen nincs tapasztalatuk a reális döntéshez. Pedig, ha „nem teljesítenek”, az súlyos következményekkel jár. Életüket később ellehetetlenítheti, ha rendkívül rövid határidővel kellene visszafizetni a támogatás összegét – mondta Adler Judit. Úgy véli: – A demográfiai helyzet javulásához az életszínvonal általános növekedése, a családok lét-, vagyon- és jogbiztonságának növekedése és a kiszámíthatóság szükséges.«

Persze, »felelőtlenség«, meg »nincs tapasztalatuk a reális döntéshez«. És hogy kell tapasztalatot szerezni? Várni kell úgy negyvenéves korig, addigra hátha eldől az egzisztenciális helyzet, meg az élettapasztalat is szépen kikerekedik – csak már gyereket nem lehet szülni bazmeg, igaz, Adler?”