Kun Béla nyomdokain a baloldal és teljes értelmisége

„Szekeres Imre, az MSZP egykori elnökhelyettese nemrégiben a Népszavának adott interjújában ismételte meg az általa elengedhetetlennek vélt, új alkotmányozásról szóló gondolatait – hiszen új alkotmányra van szükség a jelenlegi alaptörvény helyett, ez bizonyos (szerinte). Sajátos közjogi konstrukciójának lényege, hogy a 2018-ban összeülő – nyilvánvalóan a jelenlegi »demokratikus ellenzék« által uralt – Országgyűlés nyilvánítsa magát alkotmányozó nemzetgyűléssé, dolgozza ki az új alkotmányt (és az új választási törvényt), majd ezek alapján tartsanak új választásokat, hogy immáron kellő, demokratikus legitimációval állhasson fel a még újabb Országgyűlés. A konstrukció fontos eleme továbbá, hogy az »alkotmányozó nemzetgyűlés« megalakulásával az összes, »közjogi tisztségviselő« (sic!) – például köztársasági elnök, legfőbb ügyész, AB-elnök stb. – mandátuma megszűnne. Az egyik, ha nem a legfontosabb legitimációs tételt Szekeres viszont könnyedén átugorja: »feles többséggel is lehet alkotmányozni, ha az alkotmányt népszavazás legitimálja«.

Aha. Nem, nem lehet. Annyira rákosisták még Rákosi Mátyásék sem voltak, hogy ne írták volna bele az 1949-es alkotmányba: »az alkotmány megváltoztatásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges«. E szabályt – immáron érdemi tartalommal – vette át az 1989–90-ben újraírt szabályozás, és azt értelmezte mindig is úgy az Alkotmánybíróság, hogy az értelemszerűen az alkotmányozásra is kiterjed. A jelenleg hatályos alaptörvény is így rendelkezik, amennyiben kimondja: az »alaptörvény elfogadásához vagy az alaptörvény módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges«.

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei MSZP – merthogy a fentieket testületileg ők javasolják –felvetése tehát már ezen a ponton erősen necces, nem beszélve arról, hogy referendumot nem is lehetne tartani a témában (»tiltott népszavazási tárgykör«), valamint arról, hogy az érintett személyek mégis milyen jogi alapon veszítenék el megbízatásukat az »alkotmányozó nemzetgyűlés« megalakulásával – amikor az megalakulásának pillanatában még értelemszerűen nem hozhatott semmilyen döntést. Egyébiránt sem értelmezhető, hogy a közjogi értelemben sérthetetlen köztársasági elnököt hogyan szeretnék feles többséggel elmozdítani, amikor az államfő tisztségtől való megfosztásához is »nagykétharmad« kell.”