Hálásak és hálátlanok

„Nem érdemes erkölcsi tartást számon kérni ott, ahol nincs. Felesleges elvárni a házelnöktől, hogy megtűrje az ország házán az Unió egységét kifejező csillagkaréjos lobogót, amikor a miniszterelnök is száműzte azt a maga környezetéből. Céltalan volna valamiféle tiszteletet elvárni az Európa dolgait irányító politikusok iránt, ha az ország első számú vezetője még egy falusi kóceráj vezetésére sem tartja azokat alkalmasnak. Akkor ő miért ne nevezhetne idiótáknak mindenki mást, aki nem úgy látja a világ dolgait, ahogyan a Kossuth téren megítélik? Lehet packázni az ellenzékkel, ha az gyengébb a kormánypártnál, és általában mindenkivel, aki kiszolgáltatott és esendő ebben a nem neki kedvező világban. Ez a kövéri filozófia és az általa képviselt keresztényi humánum.

Más a helyzet azonban, amikor egy tehetséges, értelmesnek ismert fiatal politikus áll be a hálás hálátlanok sorába. Amikor Gulyás Gergely, a Fidesz újonnan magas polcra emelt alelnöke igyekszik piros pontokat gyűjteni magának a nagy öregek szemében. Amikor lenézően és dölyfösen beszél a baloldalról. Amikor bólogatva kontrázik a Brüsszelt támadóknak, amikor bosszúhadjáratról beszél, noha tudja, szerződésben vállalt kötelezettségek sorát szegi meg a magyar kormány. Amikor jogászként nem háborodik fel frakciója személyre szabott vagy éppen visszamenőleges törvénygyártásán, a maffiamódszerek eluralkodásán, a szemérmetlen lopásokon, a közélet megannyi visszaélésén…”