Drosztályharc

„A taxizás hagyományosan kisvállalkozói műfaj, egy fontos önfoglalkoztatási forma, ami csekély tőkéjű embereknek nyújtott évtizedeken át lehetőséget arra, hogy fenntartsák magukat. Tarlós legújabb kori rendeletei megsokszorozták a terheiket, szénné szabályozták őket, és nem nyújtanak támogatást az új keretfeltételek megugrásához. Azaz gúzsba kötötték őket, és nem is védik meg az új piaci szereplőktől, sem pedig a hatóságoktól.

Szemmel láthatóan nem jó irány az Uberrel szemben fellépni, mert ehelyett a fővárossal kellene konfrontálódni. De nem véletlen, hogy ez így alakul, sem az, hogy egészen pusztai módszerekkel, egymásnak odakiabálással, egymásra telefonálással mozgósítanak a taxisok, egyénileg.

A diszpécsercégek koordinálnak, felveszik a rendeléseket, hirdetnek, de néhány nagyon ritka esettől eltekintve nem veszik állományba a taxisokat, hanem azok egyéni vállalkozóként vagy kisvállalkozásokban szerződnek velük. Ők nem vállalják a konfrontációt, mert félnek a retorziótól. Számos horrorsztori kering egyik napról a másikra elvett céges telefonszámokról, bevont engedélyekről. Ők tehát nem fognak lépni.

Ezért szervezik az egyéni taxisok az érdekképviseletet és a tiltakozást is, és naiv módon, egy sokszoros kényszerhelyzetben az Uber ellen tiltakoznak, ami egy jóval alacsonyabb belépési küszöbű szolgáltatás. Méghozzá épp a fővárosnál próbálnak lobbizni, mert egy hűbéri rendszerben így lehet elérni dolgokat.”