Döntéskényszerben

„Nem kellene az egyeztetés göröngyös útján megtorpanni. A bölcs mindazzal tárgyalóasztalhoz ül, akinek épkézláb javaslata van. Tárgyalni kell azzal, aki konstruktív, megbélyegezni pedig senkit sem kellene. Az ellenzék támadási módszereivel a kormány nem élhet. Ők folytathatnak megbélyegző hadjáratot, a kormány nem. A kormány nem lehet bosszúálló. Nem stigmatizálhat, nem söpörhet el, nem ítélkezhet. Meghatározhat, megengedhet és korlátozhat, ha a jog lehetőséget ad rá, de az ítélkezéstől tartózkodjék, és lehetőség szerint még a véleménynyilvánítástól is. Nagyvonalúság nélkül a hatalom idegességet és meghatározhatatlan ideiglenességérzetet kelt. A függőséget a bölcs hatalom nem fokozni, hanem kiegyenlíteni igyekszik.

Most mindezt remekül lehetne gyakorolni. Nem ez történik. A Fidesz által elindított hirdetési háború csak a konfrontációs vonalakat erősíti. Halász János frakciószóvivő elutasította az »ésszerűtlen kompromisszumokat«, mondván, ők valódi megoldást akarnak. A helyzet azonban az, hogy a politikában a megoldásra azok találnak rá leghamarabb és legelegánsabban, akik tudják, hogy oda kompromisszumokon át vezet az út. Tárgyalni kell minden ellenzékivel, aki erre hajlandóságot mutat – aki nem tárgyal, önmagát minősíti –, és beépíteni kivagyiság nélkül mindent, ami hasznosítható. A kormányüzenet, amely szerint a baloldali pártok »nem akarják megvédeni az országot a terroristáktól«, leegyszerűsítő és fölösleges frontokat nyit.

El kell dönteni, nemzeti ügy-e a terrorveszélyhelyzet minimalizálása. Ha igen, akkor a »kenyeret és hirdetési cirkuszt« nem vezet megoldáshoz.”