Szegény Hosszú Katinka...

A világért sem csinálnék reklámot egy ilyen szennylapnak, mint az Amerikai Magyar Népszava. De Bartus László írása ismét tökéletesen mutat meg egy jelenséget.

Adott egy kiváló sportoló, aki kiállt egy ügyért és vállalta, hogy ezzel komoly összetűzésbe kerül sportágának hatalmasságaival. Ilyen a profi sport világában sokszor előfordult már; sztrájkoltak a kanadai hokisok, az NBA kosarasai, de gyanítom, a finn sífutók is kerültek már összefüggésbe a sportvezetőkkel. (Na jó, a kínai és az orosz sportolók nem mernek ilyet csinálni.)

És még csak az sem igazán számít, hogy kinek van igaza; a lényeg, hogy az illető hisz valamiben és kiáll érte. (Persze Gyárfás Tamás morális hátterét ismerve elég valószínű, hogy most Katinkának van igaza.)

De rögtön jönnek a publicisták, akik ismét lehetőséget látnak nem csak a kormány, de egész Magyarország lejáratására. Rögtön megjelennek a „civilizált világ vs. mucsai Magyarország” típusú fröcsögések. Annak idején Kertész Ákos is az AMN-ban böffentette a világba a „genetikusan alávaló” magyarokról szóló hányadékát. És persze itthon is jönnek sorra a fröcsögők, politikusok és újságírók, és rögtön politikai színezetet, pártos értelmezést adnak az ügynek. Rögtön beállnak mögé, mutogatják saját fontosságukat, próbálnak személyes/politikai tőkét kovácsolni, esetleg egy jót „rohadtmagyarországrohadtorbánozni”. És ezzel ártanak a legtöbbet Katinka ügyének. Akinek egyébként, mondom, valószínűleg igaza van.