Az édes Katinkát szeretnénk visszakapni

„Többször is kerestem Katinkát, például két hónappal korábban, levelet is küldtem neki, de arra sem érkezett válasz. Többször hívtam telefonon, majd SMS-ben boldog új évet kívántam neki, és megkérdeztem, hogy van-e kedve leülni beszélgetni. A Blikk egyik újságírójával régóta jó kapcsolatot ápolok, akivel szintén arról beszélgettem, hogy kerestem-e Katinkát. Elmondtam, hogy többször hívtam és továbbküldtem neki az SMS másolatát is, bizonyítva, hogy kerestem őt. Katinka ezt rosszallta. (...)

Lehet, hogy hibáztam, de én most is ugyanezt kérném tőle, hogy igenis tűnjön fel a filmben néhány másodpercre. A magyar szövetségnek még soha nem volt ekkora támogatottsága a kormány, a MOB és a szponzorok felől. Most adjuk át a Tüske csarnokot, milliárdokért uszodát épít az állam, világbajnokságot rendezünk, most kellene ezt a hullámot meglovagolni, és mindenki boldog lenne. 

Ha valami hibát látunk, akkor meg kell súgni a másik fülébe, nem kiállni a nyilvánosság elé. Ez lenne a fiatalok felé az üzenet? Ha ezt tanulják meg a gyerekek a legnagyobbaktól, a példaképektől, akkor ez egy nagyon rossz irány. Lehet, hogy ez más országokban máshogy működik, de tőlünk ez a szemlélet nagyon idegen. (...)

Annyit kértünk tőle is, mint a többi úszótól, hogy havonta egyszer egy sajtótájékoztatón vagy egy vébés eseményen vegyen részt. Emlékszem, két évvel ezelőtt a barcelonai vébén, amikor bemutattuk a budapesti világbajnokság prezentációját, akkor nagyon aranyosan részt vett benne, ott állt mellettünk. Mi ugyanazt az édes Katinkát szeretnénk visszakapni, akit akkor ünnepeltünk.”