Folyamatos önvizsgálat szükséges

„– A Fidesz tisztújító kongresszusán a párt alelnökévé választották. Beszédében a német CSU sok éve tartó sikerét idézve azt mondta: csak az maradhat hatalmon, aki ésszerű önmérsékletre képes. Mit jelent ez?

– Az ilyen mondatoknak mindenki a címzettjét keresi, de nincs ilyen, vagy ha úgy tetszik, mindannyian azok vagyunk, mivel az ilyen kijelentések általános mércét próbálnak állítani. Ez a mondat nem a közjogi értelemben vett felhatalmazás elé kíván korlátot állítani, hiszen az antidemokratikus lenne. Aki vitatja azt, hogy a szabad választásokon szerzett kétharmados többséggel élni is lehet, az a választói akaratot hagyja figyelmen kívül. Egy döntésnek azonban nemcsak közjogi vonatkozásai vannak, hanem sokszor erkölcsiek is. E mérce alapján az embernek szintén vizsgálnia kell a saját döntéseit. Én az ilyen értelemben vett önkontroll, önvizsgálat folyamatos szükségességére utaltam.

– A kongresszuson is szóba került, hogy az »ellenzék nélküliség« nem jelenti azt, hogy hátra lehetne dőlni. Milyen stratégiát kell követnie a Fidesznek a választásokig tartó időszakban?

– A politikában nem az a fontos, hogy egy párt ellenfelet találjon magának, hanem olyan célokat jelöljön ki, amelyeket meg tud valósítani és amelyek az ország érdekében állnak. Ez a célkitűzés a Fidesznél – függetlenül attól, hogy ez mikor volt a kampányban is használt vezérmotívum, és mikor nem – tartalmilag a polgári Magyarország megteremtése. Széles középosztály a tehetségtől és szorgalomtól függő gyarapodás lehetőségével. Az elmúlt öt évben sikerült olyan gazdasági fordulatot végrehajtani, amelynek köszönhetően a gazdasági növekedésünk az Európai Unió élmezőnyébe tartozik. Az a cél, hogy a pluszjavakból minél többen részesedhessenek az említett világos társadalompolitikai elvek mentén.

– Mit gondol az ellenzék elmúlt évi teljesítményéről?

– A posztkommunista gyökerű baloldal a rendszerváltozás óta soha nem látott válságban van Magyarországon és a régióban egyaránt. Az MSZP-nek már a középpárti léte is veszélyeztetett, egyre kevésbé lehet potenciális váltópártként tekinteni rájuk. Ráadásul van egy baloldalon belüli belső harc, az MSZP-t először politikai és anyagi értelemben is tönkretevő, majd onnan kivált Gyurcsány-féle szélsőbaloldali társaság és az általuk kivéreztetett, majd elhagyott szocialisták között. Így nem csoda, ha a baloldal különböző szereplői öt év ellenzéki lét után is jobban utalják egymást, mint minket. Pedig, ahogy többször elmondtuk, egy nemzeti baloldalra az országnak szüksége lenne. Ehhez sosem álltunk közel, most azonban mégis tovább távolodunk. Ha a baloldalt is a Gyurcsány-féle szélsőségek foglalják el, akkor a két szélsőség között ennek a kormánynak a maradása még inkább az ország érdekévé válik.”