Levelek

„Annyi nyílt és baráti levelet olvashattunk már az utóbbi öt év Fidesz-kormányzása alatt, amit Orbán Viktorhoz írtak, hogy a posta egy hét alatt sem tudná kikézbesíteni őket. Volt, aki határozottan, más baráti hangon figyelmeztette a miniszterelnököt a hatalommal járó felelősségre, arra ösztökélve, hogy ugyan már hallgassa meg az eltérő véleményeket is. A levelek többnyire visszhangtalanul maradtak, rosszabb esetben felbontatlanul kerültek a papírkosárba. Most két levél is alighanem hasonló sorsra jut, ha csak valamelyik minisztériumi mameluk nem mond valami pökhendi választ, olyasmit, hogy a kormány megvédi a magyar embereket. (...)

Az ember nem tudja sírjon vagy nevessen. Sírjon a közállapotokon, vagy nevessen azon a még mindig kitartó naiv hiten, amely úgy gondolja, hogy sem az oktatás, sem az egészségügy nem annak a rendszernek a része, amelyet a levelek címzettje épített ki fél évtized alatt. Aki pedig a rendszer élén áll minden, csak éppen nem az, aminek gondolják: civil. Egy közülünk, aki velünk gondolkodik.

A leveleket rossz helyre, égi magasságokba címezték. El kellene jönnie a napnak, amikor a kiutat kereső kerekasztalokra szóló meghívókat nem a kormánynak, a miniszterelnöknek, hanem saját maguknak küldik ki »zemberek«. Amikor ráébrednek a két legnyomorultabb állapotban lévő ágazat dolgozói is, a kormánytól nem várhatnak semmit. Csak annak ellenében, önmaguktól.”