Tűz az olajra

„Az olajárak tartós csökkenése mögött feltehetőleg meghúzódnak az amerikai birodalom olyan stratégiai törekvése, hogy Oroszországot megrendítse, de ezt láthatólag nem tudja anélkül megtenni, hogy ne adjon óriási előnyt a többi riválisának, főként Kínának, Japánnak és Európának. Ráadásul olyan alapvető stratégiai szövetségesét, mint amilyen Szaúd-Arábia, is egyre súlyosabb helyzetbe hozza. És végül, de nem utolsósorban felsebzi önmagát is, hisz az Egyesült Államok úgy vált újra a világ legnagyobb kőolajtermelőjévé, hogy az új rétegrepesztési eljárással egészen új fejezetet nyitott a kőolajbányászat történetében. A tartósan harminc dollár alatti olajárak azonban százmilliárd dolláros károkat okozhatnak ezeknek a cégeknek, és ezzel lényegében magának az amerikai birodalomnak is. Tovább fokozza a kínálati nyomást az is, hogy az Irán elleni szankciók feloldása csak most kezdi igazán éreztetni a hatását, amikor majd az évi kétszázmillió tonna iráni olaj is rázúdul a piacra. És valójában Kína gazdasági növekedésének tartós lelassulása szintén a kőolaj áresése irányába mutató üzenet. Van azonban egy ezeknél is mélyebb ok. Azért válik tehát egyre olcsóbbá az olaj, mert egyre kevésbé van rá kereslet, és azért alacsony a kereslet, mert nincs jövedelme a munkaerő tulajdonosoknak.

Ennek az összefüggésnek a lényegét egy Henry Fordhoz kapcsolódó anekdota világíthatja meg számunkra. Mikor az első robotok megjelentek a Ford művek gyártószalagjai mellett, Henry Ford karon ragadta a szakszervezeti vezetőket és kaján vigyorral a robotokra mutatva azt mondta nekik, hogy na, ezeknek próbáljatok sztrájkot szervezni. Ám azok visszavágtak, hogy maga meg ezeknek próbáljon autót eladni. Előbb vagy utóbb mindennek egyensúlyba kell kerülnie.

Most is ez fog történni.”