Kartávolság (4.)

„Nem lehetne, hogy csak és kizárólag a saját nyomorult életetekkel játszatok orosz rulettet, ti barmok? Mondjuk úgy, hogy elindultok papírok nélkül Szaúd-Arábiába. Ha valamelyik határon megállítanak, elkezdtek üvöltözni és megdobáljátok flaszterral az arab határőröket. S ha mégis megérkeztek, akkor Rijád főutcáján letépitek a burkát az arab nőkről, s bejelentitek, hogy szeretnétek megnyitni Szaúd-Arábia legnagyobb és legmodernebb nudistastrandját. Ok? Addig mi itt csak elleszünk valahogy ebben a skanzenban, és megpróbáljuk megőrizni magunknak a fehér, keresztény többséget. Rendben van, gyerekek? Ráadásul így mindenki jól járna, mert mindenki élhetne a maga mániáinak. Ti exportálhatnátok a nyitott társadalmat és a liberalizmust, mi pedig végre megszabadulnánk tőletek. Örökre. (...)

A Charlie Hebdóval kezdődött 2015.

Kölnnel vette kezdetét 2016.

Önmagán túlmutató szimbólum mindkettő. Ám a szimbólumokon túl itt élünk mi, fehér és keresztény európaiak. Szimbólumai az igazi áldozatoknak.

Reménységünk pedig önmagunkban van, és önmagunkban lehet. Abban, hogy élni akarunk, és felébredünk végre. És megbecsüljük azon kevés vezetőt, aki képes a mi érdekeink szerint cselekedni. Vagy legalább elég bátor ahhoz, hogy a sajtó inkvizíciója ellenére kimondja néha az igazságot. Steffen Bilger CDU-s parlamenti képviselő az egyik, aki a kölni iszonyat után ezt írta a Twitteren:

»Ez így nem mehet tovább! Sürgősen csökkenteni kell a bevándorlást, biztosítani kell a határokat, fel kell gyorsítani a kitoloncolásokat, és következetesen kell igazságot szolgáltatni!« 

Nagyjából így. Csak kicsit pontosítanék: nem csökkenteni kell a bevándorlást, hanem megszüntetni. Még most, ameddig lehet, és ameddig még van értelme.”