„Előbb Kötél László, az örökös házmester, aztán »dalcsináló Ákos ú« érezte úgy, hogy van köze ahhoz, hogy hazánk lányai mit kezdenek az életükkel. Természetesen masszív baromság, amit mondanak, de egy dolgon azért elgondolkodtatott: milyen kisebbségi komplexusos szánalmas nyomorékok ezek, hogy azt várják el a nőktől, amit?! Önvallomás jön: a magabiztos, eltökélt és mindig kemény homlokzat mögött (na jó, ezt ki hiszi el?!) nagyon sokszor kételkedem magamban, aggódom, hogy mások mit gondolnak és nagyon tudok függeni a környezetem támogatásától, DE hálás vagyok, hogy előreláthatólag soha a büdös életben nem leszek olyan életképtelen, szánnivaló nyomorék, hogy azt várjam el a máik nemtől, pláne a páromtól, hogy kevésbé legyen bátor, okos, eredményes, ambíciózus, mint én. Ez már csak önbecsülés kérdése is, ezeknek nincs olyan?! Hogy lehet ennyire félni attól, hogy egy nő többre viszi, mint én?! Magamat minősíteném le, ha így gondolkodnék. Légyszi fiúk, mindenhol a világon, tartsátok már magatokat többre ezeknél a gyáva korlátolt pszichikai kudarcoktól és olyan lányt igyekezzetek választani, akire felnézhettek, higgyétek el, ha egészséges pszichével rendelkeztek, nem bánjátok meg! Csak egy kicsit kéne nagyvonalúbbnak lenni.”