Baj van, lányok!

„Tegnap megtudtam az internetről, hogy két prominens konzervatív közszereplő szerint nekem az a dolgom, hogy szüljek, takarodjak vissza a konyhába, ne keressek annyit, mint a férfiak. Ezt nem Ákostól és Kövér Lászlótól tudtam meg, hanem abból, ahogyan az internet népe értelmezte a szavaikat. Ákos nem azt mondta, hogy a nők keressenek kevesebbet, hanem hogy ne a pénzkereset, a férfiak utolérése és lehagyása legyen a nő életét hajtó egyetlen felsőbbrendű cél. Kövér László sem azt mondta, hogy egyetlen célunk és feladatunk a szülés legyen, hanem azt, hogy az önmegvalósítás legfelső szintjének tekintsük (mellesleg, ez olyan dolog, amire csak mi vagyunk képesek).

Mondta azt bármelyikük, hogy ne legyünk mérnökök, mozdonyvezetők, miniszterelnökök? Nem. Beszélni kell arról, hogy a mindenkori kormány mit tehet azért, hogy az anyaság és a munka összeegyeztethető legyen, hogy a munkaerőpiac ne büntesse a nőket azért, mert gyermekük van, vagy legalábbis tervezik. Felelősségünk nekünk is van.

Magára vessen az a feminista, aki bár megszabadult minden meghaladott nemi szereptől, mégis a könnyebb ellenállás irányába indul, és valamelyik bölcsész vagy gender studies kurzusról osztja az észt a keresetek egyenlőtlenségéről ahelyett, hogy mondjuk mérnöknek ment volna.

A hisztériakeltéssel nemcsak az a baj, hogy tudatosan kiforgatják Kövér László és Ákos szavait, hanem az is, hogy az áldozatszerepüket féltve őrzők agresszív és könyörtelen véleménydiktatúrával csapnak le rájuk. Ákosnak mint művésznek, sőt Kövér Lászlónak mint házelnöknek is lehet saját véleménye, konzervatív véleménye, és azt elmondhatja ott, ahol akarja. Ha a valóságot nézzük, nem pedig a hisztériából táplálkozó lázálmot, akkor észrevesszük, hogy a fideszes politikusként elmondott vélemény sem befolyásolja közvetlenül, netán kötelező érvénnyel az életünket.”