Foci EB: lehetőség a bravúrra

„A legfontosabb, hogy kijutottunk és megtiszteltetés lesz az, hogy a magyar válogatott az Eb-n játszhat bárki ellen is” – nyilatkozta még a sorsolás előtt Király Gábor.

Maximálisan egyet tudunk érteni vele, ezzel a hozzáállással lehet felkészülni a mérkőzésekre, főleg a sorsolás ismeretében. Most ugyan többségbe fognak kerülni az ország labdarúgó közvéleményében az optimista hangok, miszerint könnyű csoportba került Magyarország (mintha egy Európa-bajnokságon létezne ilyen); de valójában, ha a realitás talaján maradunk, akkor valljuk be, hogy sajnos elkerültük azt a két válogatottat, akik ellen egyértelműen ki-ki meccset tudtunk volna játszani a továbbjutó harmadik helyért. Ez Albánia és Észak-Írország. Tekintettel arra, hogy a csoportok első két helyezettje jut tovább, plusz a négy legjobb csoportharmadik, az tűnt a leginkább járható útnak, ha az ellenük esetleg megszerzett három ponttal továbblépünk.

Így viszont lehet viccelve álmodozni Európa-bajnoki címről, a realitás az – FIFA világranglista ide vagy oda –, hogy három olyan ellenféllel nézünk szembe Ausztria, Izland és Portugália esetében, akik jelen pillanatban előrébb tartanak nálunk: jelentsük ki bátran, hogy jobbak nálunk. A portugáloknak ugye van egy megasztárjuk Ronaldo személyében, Ausztria tíz selejtezőjéből kilencet nyert, Izland pedig kiütötte a minket rendre kitömő Hollandiát. A realitás azt mondja, hogy ma mi lennénk az utolsók, három vereséggel. Hangsúlyozzuk ki: a mai nap. De van még egy fél évünk.

Mert ugyanakkor kétségtelen tény, hogy egyik csapat sincs fényévnyire tőlünk és bár most minden ellenfelünk fővárosában nagyon örülhetnek nekünk, ez a lenézés akár újfent jó ómen lehet. Egy jó felkészítéssel, tudatosan felépített tavaszi edzőmérkőzésekkel és az adott napokon egy kis szerencsével ez a magyar válogatott igenis nagyon kellemetlen ellenfele lehet bármelyiküknek a csoportban, főleg, ha Storcknak sikerül még tavasszal pár nemzetközi szinten ismeretlen fiatalt beépítenie a keretbe.

Ráadásul a kellemetlenkedésre nem is egy, hanem egyenesen három esélyünk lesz, mert az első kalapból kapott Portugália mégsem Németország, és a menetrendünk is kedvező. Ugyanis egyáltalán nem bánjuk, hogy nem a portugálokkal kezdünk, ami egy esetlegesen nagy játékkedvvel érkező Ronaldo esetében komoly demoralizáló vereséget eredményezhetne bemutatkozásként, hanem azzal az Ausztriával, amelyiknek talán legkevésbé fog ízleni a norvégok ellen látott harcos, zárt hadrend. Sorsdöntő lesz ez a mérkőzés. Ha itt pontot, pontokat szerzünk, akkor továbbjutunk. Mert Izland vagy totálisan borítja a csoportot egy portugálveréssel, vagy pedig kipukkad. Jó eséllyel ez is kiderül majd az első körben.

Mellettünk szólhat az is, ami a legnagyobb hátrányunk is egyben, hogy játékosaink nincsenek szem előtt (és sajnos játékban sem) topbajnokságokban, ezért vélhetően más csapatoknál kevésbé kizsigerelve, de talán ellenfeleink által lebecsülve érkeznek majd a kontinenstornára. Viszont rengeteg rutinnal, Storck által mentálisan és taktikailag jól felkészítve, és az elmúlt évtizedek kudarcai után óriási bizonyítani vágyással. Ehhez lélektanilag nagyon kellene még egy-két norvégos szintű lekicsinylő nyilatkozat, mondjuk a portugáloktól.

Összességében milyen a csoportunk? Mi vagyunk a törpék a csoportban, a csoport azonban hiányt szenved óriásokból is. Bravúr kell a továbbjutáshoz, de a sorsolók jóvoltából minden adott is a bravúros eredményhez. Sose feledjük azonban ebben a fél évben, hogy a válogatott messze túlteljesített a magyar futball általános helyzetéhez képest, ne rakjunk rá fölös terhet a biztos továbbjutás elvárásával! Három szoros, jó meccs már tisztes teljesítmény lenne. De ha már végre itt vagyunk, akkor miért ne próbálnánk nagyobbat dobni? Ez a csoport esélyt ad a bravúrra, ennyi a mai nap sikere, nem több, de nyáron élhetünk ezzel az eséllyel.