Vidéki srácok

„Apró hiba a nagyszerű tervben, hogy a politikai demográfiá­val foglalkozó kutatások szerint a vidéki ifjúságnak az az elhanyagolható hányada, amelyet legalább minimális mértékben érdekel a politika, nemhogy a Jobbikot, de az LMP-t is fontosabb tájékozódási pontnak tekinti a Fidesznél. Akik pedig kifejezetten Fidesz-közelben szocializálódtak, azok (amikor éppen nem a Moulin Rouge-ban aggódnak a nemzet jövőjéért) leginkább azon izgulnak, hogy kitart-e a NER addig, amíg az első szolgálati autót megkapják. Ez utóbbi fiatal csapat utoljára a kolozsvári Csepreghy Nándor személyében adott jelentős politikust a hazának, de már őt is a határokon túlról kellett importálni, ami azért utalhat egyfajta leépülésre a nemzeti táboron belül.

Azt persze értjük, hogy a kiöregedőben lévő fideszes vezérkar saját fiatalkori önmagát szeretné az utánpótlás soraiban látni, de egy kis Cavinton ebben a tekintetben is rájuk férne: amikor ők számítottak ígéretes vidéki politikustanoncnak, akkor Orbán Viktor mellett még a gyöngyösi Fodor Gábor szerepelt a ­fiatal demokraták radikális, liberális és alternatív jövőt ígérő választási plakátjain, nemzetről pedig egy árva szó sem esett (ahogyan egy kortárs jobboldali visszaemlékezésében olvasható: »a fideszesek között is van egy-két toleráns, nemzeti érzésű ember, akivel helyi szinten vagy a munkabizottságokban jól ki lehet jönni, ott kevésbé szuttyongatja őket a kemény pártos mag« – a szövegkörnyezetből kiderül, hogy egyáltalán nem a pártvezérkarra gondolt a krónikás, amikor toleráns nemzetieket vélt látni a fővárosba származott liberálisok között).”